Az utolsó békeév?

Főszerkesztői köszöntő a 2019. januári lapszámhoz.

Boldog új évet! A bőséges hozamok után volt ok a szilveszteri pezsgőpukkantásra. Jó árakkal ígéretesen indult az idei is, és májusra olyan világraszóló fejlesztések nőnek majd ki a földből, mint a Master Good – azaz a világ egyik legnagyobb − csirkefeldolgozója Kisvárdán.

Most érdemes nőni, fejleszteni, amihez ráadásul pénzpiaci bőség is van. Ömlik a szektorba a vidékfejlesztési uniós forrás, de ha valaki nem akar a pályázati pénzre éveket várni, tengernyi az olcsó hitel akár 10 évre is 2,5% kamattal. Nem csak lehetőség, kényszer is a fejlesztés, mert – hála a nagyobb uniós béreknek – egyre kevesebb a dolgos kéz. Ha tetszik, ha nem, jönnek a robotok a mezőgazdaságba.

Egy újabb jó hír, amint azt az Agromash Expón és Agrárgép Show-n látjuk is majd hamarosan, a fejlesztéshez „pénz, paripa, fegyver”, minden adott: a szenzoroktól a permeteződrónokon át a digitális technológiákig, a (precíziós) gazdálkodásig. Ebben az idilli állapotban hiba várni, neki kell állni a beruházásoknak, mert az egyre gyilkosabb piaci versenyben senki sem fogja megúszni. „Aki csak egy percre hátradől, az lemarad” − azaz kimarad, figyelmeztet Petőházi Tamás, a gabonatermesztők szövetségének elnöke, mert legalább 3-3 tonnával kell növelni − a mostanihoz képest – a többségnek az átlagát, hogy EU-pénzek nélkül ne legyen veszteséges. „Ha nem sikerül, nagy baj lesz” – utalt a szakember nem csak a nyugati, a keleti konkurenciára, hogy az orosz, ukrán óriás után 15 millió tonnával a szomszédos Románia lett Európa legnagyobb kukoricatermelője…

Fejlesztéssel azonban sokaknak sikerül elérni a nyereségességet-versenyképességet, de nem mindenkinek. Újabb tízezrek lesznek, akik nem tudják majd visszafizetni a hitelüket, teljesíteni a pályázatban vállaltakat, felhagynak majd a gazdálkodással. Főleg 2020, az új közös agrárpolitika startja és a brexit után, amikor a függőben lévő kötelezettségszegési eljárásoktól megcsappant uniós támogatásokkal vagy anélkül, a pár hektáros parcellákon ráfizetéses lesz a művelés, az állattartás. Azaz felgyorsul a birtokkoncentráció. „Végre, már alig várom, hogy csak a profik maradjanak” – készül learatni a piaci tisztulás gyümölcsét a nagygazda Raskó György. Mert a kormánynak bűn összekeverni a szociális gondoskodást, a pártpolitikát a piaci agrárgazdasággal. De példát, lehetőséget is kínál lapunkban a közgazdász. Nem kell Mészáros Lőrincnek születni, a százhektáros gazdák együtt, összefogva is elérhetik a hatékony, versenyképes üzemméretet, a nagysággal járó árelőnyt. Lajoskomáromban 6000 hektáron – üzleti alapon – virágzik a közös integráció, ha úgy tetszik, szövetkezet, akárcsak Ausztriában, Németországban.

Az már nem a modell hibája, hogy a földforgalmi törvénnyel most még bonyolultabbá tett elővásárlási szabályok miatt a politikának sikerült úgy egymásnak ugrasztani a gazdákat, hogy a helyi földbizottságok helyett a kamarának kellett(?) átadni a földadásvételek feletti kizárólagos döntés, sőt a földár meghatározásának jogát!

Hát már csak ezért is tessék sietni, itt az idő és minden lehetőség a fejlesztésre, bővítésre, az utolsó békeév elkezdődött.

Szirmai S. Péter
főszerkesztő

Facebook Comments