Összefogás a burgonyatermesztés újraélesztésére

Durván zsugorodik – már csak 8000 hektár – a hazai burgonyatermesztés. Nem elég az aszály, a fogyasztó sem keresi a „hazai krumplit”, csak az ár érdekli. Ezt ki is használja a kereskedelem, főleg az importtal seftelő krumplimaffia. Ez is szóba került a Nébih november 29-i. fővárosi burgonyakonferenciáján, amelyen az volt a cél, hogy végre egymásra találjon a termelő, a nemesítő és a konyhafőnök.

Magyarországon évente átlagosan csupán 25-30 kiló burgonyát fogyasztunk. De ennek a mennyiségnek mindössze 75-80%-át fedezni a hazai termelés. Ezzel indokolta Oravecz Márton, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) elnöke a szervezet csütörtöki konferenciáján, hogy az önellátás mellett évi több tízezer tonna importtal kell számolni. A „Terítéken a burgonya – termőföldtől az asztalig” című konferencián azt is hangsúlyozta a hivatal elnöke, hogy a – friss áru mellett – mintegy 45 ezer tonna feldolgozott, konyhakész, mélyhűtött burgonya is bekerül a magyar piacra.

Sajnos van is helye, mert a hazai burgonyaterület töredékére csökkent az évtizedek során, alig éri el a 8000 hektárt. Igaz a terméshozam már az ötszöröse a 70 évvel ezelőttinek. De az idén – az aszály, majd az özönvíz szerű esők után az előzetes adatok szerint – aligha lesz ennyi, és az is kérdés, jövőre mennyi lesz, mert kevés vetőburgonya is termett.

Lukács József, a Nébih mezőgazdasági genetikai erőforrások igazgatóságának vezetője részletesen elemezte a hazai vetőgumó-előállítás helyzetét. (Erről a konferenciát több fajta-előállító és forgalmazó és előadást tartott.) Eszerint itthon csak 37 burgonyafajta szerepel az állami fajtajegyzékben. Ennek 47 %-a hazai, 34% holland, 13% német, 4% brit és 2% osztrák. Akinek ennyi nem elég, az az EU közös katalógusában lévő 1679 fajta közül is választhat. Ha a termelő nem tudja megtalálni a megfelelőt, a Nébih illetékesei – ígérik – segítenek ebben.

A hazaiból egyre nehezebb az új kihívásoknak ugyanis megfelelőt találni. Míg a 90-es években még évi 30-40 új burgonya-fajtajelöltet jeleztek a hatóságnak, az utóbbi időben csak évi 3-4 fajtát, az idén meg mindössze egyet jelentettek be. Eközben a vetőgumó előállító terület 400 hektárról alig 150 hektárra olvadt. Ráadásul a hazai és a nyugat-európai aszály után, nagy kérdés, lesz-e jövőre elég, és megfelelő fajtájú szaporítóanyag…

Oravecz Márton is utalt előadásában a hozamokat idén csökkentő aszályra, mint a klímaváltozással egyre gyakoribb jelenségre, amelyet, mint mondta, a „legjobb tudásunk szerint kell kezelni”. Ebben a „problémamegoldó munkában” számít a megjelentek tudására. Az elnök ugyanakkor a behozatal veszélyeire is felhívta a figyelmet. Míg a Magyarországon termelt burgonya nemcsak a minőségi előírásoknak felel meg, nyomon is követhető, igazolt eredetű élelmiszert, ez nem minden importtermékről mondható el. Oravecz Márton ezért úgy is tekint az import élelmiszerre, mint „kockázati tényezőre”. Ráadásul a burgonya egyedileg nem azonosítható gyorsan forgó tömegcikk. Emiatt – mint mondta – alanya számos visszaélésnek, illegális beszerzésnek, kereskedelemnek. Ez ellen viszont nagy előrelépés az EKÁER és a NÉBIH határ ellenőrzése, amely fontos szerepet játszanak a fertőzött szállítmányok előzetes kiszűrésében is.

De így is maradt még elég. Erről konkrét példát is hallottunk Ecsedi Istvántól, a hivatal osztályvezetőjétől, hogyan hoztak be olyan lengyel burkonyatételeket, amit Romániába éppen csak kiszállítva újra visszahoztak, hogy „magyarként végezze”, azaz hazaiként adják el. Van tehát létjogosultsága annak – az ENSz-EGB szabvány alapján született 2016-os „krumplirendeletnek”, amely szigorított az étkezési burgonya forgalmazási szabályokon. Egyebek között a szolanin, illetve a sütéssel a chipsben kialakuló rákkeltő akril-amid tartalmat is szabályozza. (Utóbbiról külön előadást is hallhattunk a konferencián.)

Valamit azonban még ezután is kellene tenni, mert riasztó a szürke köd a kereskedők, fogyasztók fejében a burgonyával kapcsolatban.

Ecsedi István szerint nemcsak a fogyasztóknak, még a forgalmazóknak is – mint mondta – „primitív fogalmai vannak” a burgonyáról (jelölésről, hasznosításról is). Pedig egyszerű: a salátának való (a jelölés szerint „A”), a főzni való („B”) illetve sütni való („C”). A burgonyát érdemes a rendeltetés szerint használni, már azért is, mert például a salátakrumpli megsütésével több akrilamid keletkezhet. A rossz ajánlattól pedig csalódik a vevő, aki már így is egyre kevesebb burgonyát vesz, azt is inkább konyhakészre szerelve. Egy felmérész szerint évente 4% százalékkal csökken a német burgonyafogyasztás, a trend nálunk is erősödik.

Válaszul a vásárlói tudatosságot is erősíteni kellene, hogy inkább a biztonságos hazait, a magyar termékeket keresse a fogyasztó. Ehhez azonban, amint az a konferencián elhangzott, jobban össze kell fogni a termelőnek, nemesítőnek és a nagy felhasználóknak: a menzák, közétkeztetési konyhák chefjeinek. Ezt szolgálta a konferencia is, ami – az összefogás erősítésére – első fecskének számít.

Facebook Comments