Szenzorokkal korábbi az első ellés

A fiatal üszők gyakran túl későn ellenek, mert nem tudni, mikor ivarzanak, de ezen segítenek az automata rendszerek. Bemutatjuk, hogyan optimalizálható a fiatal állatok termékenyítése.

A tejgazdaságok jövőjét a borjak jelentik, mégis gyakran felesleges teherként tekintenek rájuk. Ezt mutatják a termékenységi mutatók is. Hessen tartomány tejgazdaságaiban az első megtermékenyítésre csak 18 hónapos korban kerül sor, az első ellésre pedig csak 29 hónapos korban. Ez pedig messze van a kívánatos 15−24 hónapos céltól. Bár az ivarzás – és az erre utaló aktivitás – a fiatal állatoknál könnyen felismerhető, szemlátomást nem eléggé figyelnek rá a gondozók. Pedig ez sokba kerül. Minden kihasználatlan ivarzás a fiatal szarvasmarháknál Németországban 60–70 eurós (csaknem 19−22 ezer forint) pluszköltség.

Egyre több üzem használ ezért a tehénistállókban ivarzás felismerésére automata eszközöket. A piacon gazdag a különféle rendszerek kínálata (lásd keretes írásunkat). A fiatal szarvasmarháknál is jól használható a lépésszámláló kérődzésérzékelő eszköz. De miként befolyásolja az ivarzásfelismerő automata az állatok termékenységét?

Előtte − utána
A kérdésre egy hesseni tejgazdaság adatait elemezve kerestük a választ az ivarzásfelismerő rendszer beszerelése előtt és után.
A Vogelsberg járásban lévő üzem, amelyben 130 tehenet tartanak (80% tarka és 20% holstein fajta), éves tejtermelése eléri a tarka fajtánál a 8300 kilót, illetve a holsteineknél a 9500 kilót. Az üszőket exportálják, vagy frissítik az állományt. A bikaborjakat hizlalásra értékesítik. Az üzem összesen 100 üsző- és bikaborjat tart. A tehenek termékenyítési indexe 2017-ben 1,8 volt, de a fiatal üszőké csak 1,4.
Az üzem 2014 óta használja az ivarzásfelismerő rendszert, amely a nyakörvre helyezett szenzorokkal gyűjti a tehenek és a fiatal üszők aktivitását (részletek alább keretes írásunkban). A HerdMetrix állománykezelő szoftverrel elemeztük a fiatal egyedekről 2007−2017 között gyűjtött adatokat, ehhez figyelembe vettük a tenyésztési vonalat, a fajtát, a születési dátumot, a mesterséges megtermékenyítések (KB) számát, azok dátumait, csakúgy mint a termékenyülések és az ellések dátumát. Tekintetbe vettük az első termékenyítésnél (EBA), illetve az első ellésnél (EKA) az állat korát, valamint az egyes termékenyítések (KB) közötti napokat, továbbá az első, illetve az eredményes termékenyítés között eltelt napokat.

Javuló termékenység
Az ivarzásfelismerő rendszer jelentősen javította a fiatal szarvasmarhák vemhesülését, amit az adatok is igazolnak.
Első termékenyítés és az életkor: Az automatikus ivarzásfelismerő rendszer nélkül az első termékenyítésre átlagosan 17,1 hónapos korban kerül sor (n=234 egyed). A műszaki „támogatással” ez 16,4 hónapra csökkent (n=185; 1ásd a diagramon). A különbség jelentős, de az első termékenyítésnél a cél 15 hónap. A hesseni üzemek átlagosan azonban csak 18,2 hónapos korban végzik az első inszeminálást, derül ki a Hesseni Állattenyésztési Teljesítmény- és Minőségmérési Egyesület (HVL) 3000 szarvasmarhára vonatkozó adataiból. A vizsgált gazdaság teljesítménye e tekintetben elmaradt a többiekétől.
Első ellés és életkor: Az a 225 növendék marha, amelyet az ivarzásfelismerő automata nélkül termékenyítettek, átlagosan 27,2 hónapos korban ellett először. Az automata rendszerrel az első ellés mintegy fél hónappal korábban következett be.
Összehasonlítás: Hessenben a szarvasmarhák 28,9 hónaposan ellenek először (41 ezer állat adatai alapján). A cél pedig 24 hónap.
Az automatikus ivarzásfelismerés mindkét fajtánál egyenlő mértékben csökkentett az első termékenyítésnél, illetve az első ellésnél az állatok életkorán. A tarka fajtánál az első termékenyítés 0,6 hónappal, a holsteinnél 0,8 hónappal hamarabb történt. A különbség mindkét esetben jelentős. Az első ellési életkor mindkét fajtánál 0,4, illetve 0,7 hónappal csökkent.
Fogamzási ráta: Az ivarzásfelismerő rendszer alkalmazása előtt az első termékenyítésnél a fogamzás 64,1% volt (234 fiatal szarvasmarha). A rendszer bevezetésével több lett a sikeres termékenyítés, a vemhesülés 67,0%-ra nőtt (185 először termékenyített üsző). A tarka marháknál 62,8%-ról 67,2%-ra javult a vemhesülés, a feketetarkáknál viszont 68,0%-ról 66,7%-ra csökkent.
A vemhesülési ráta így összességében nem érte el a 70%-os célt, de meghaladja a 64%-os hesseni átlagot.

Gyorsabb vemhesülés:
A 320 tarka marhából összesen 112 egyedet legalább még egyszer termékenyíteni kellett, mielőtt vemhesült.
A két termékenyítés közötti idő: Az ivarzásfelismerő rendszer nélkül az első és a második termékenyítés között 53,3 nap telt el (n=67). A rendszer használatával ez 33,5 nap lett (n=45). A 98 holstein marhából 32 egyedet másodszorra is termékenyítettek. Az első és második termékenyítés közötti idő átlagosan 71,6-ról 38,4 napra rövidült. Mindkét különbség nagy.
A tarka egyedek újbóli termékenyítésénél az 53 napos különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy műszaki támogatás nélkül átlagosan több mint két ivarzást nem vesznek észre. A holsteineknél három ivarzás zajlott le, mielőtt az állatokat másodszorra is termékenyítették. A rendszer használata nyomán viszont jobban felismerték az ivarzást.
Várakozási idő: Még ennél is fontosabb mutató az első termékenyítés és a sikeres megtermékenyítés között eltelt idő. Az ivarzásfelismerő automata nélkül a tarka üszőknél ez 66,4 nap volt (3. diagram). Az aktivitás nyomon követésével ez az idő 48,8 napra rövidült. Az üszők kb.18 nappal korábban vemhesültek.
A holstein üszőknél még markánsabb a különbség. A szenzortechnikával az első, illetve az eredményes termékenyítés – 39 nappal – 94,1-ről 55,3 napra rövidült.
Azaz az ivarzásfelismerő automata rendszer javulást hozott, mivel valamennyi üsző hamarabb vemhesült.

Ne csak a technikára támaszkodjunk!
Az eredmények arra is rámutatnak, hogy még mindig sok ivarzó egyed felett valahogy átsiklik a gondozók figyelme. Ezen bőven van még mit javítani, mert aki csak az aktivitást regisztrálja, az az ivarzások mindössze 80-85%-át ismeri fel. Ha az egyéb paramétereket is kiértékelik, mint például a kérődzés, az tovább javíthat ezen az arányon.
A vizsgált gazdaság azóta azonban teljes mértékben a technikára hagyatkozik, és már nem figyeli vizuálisan az istállóban az állatokat. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy önmagában az automatizált ivarzásfelismerés sem kínál teljes biztonságot. Ezért azt javasoljuk, hogy az automatizált műszaki támogatás mellett se mondjunk le az ivarzás vizuális megfigyeléséről.

Hessenben 2014 márciusa óta használja a Heat Phone automatikus hőérzékelő rendszert a Medria vállalat. A szarvasmarhák nyakpántjára erősített szenzorok mérik a testhőmérsékletet, figyelik az állat fej- és nyakmozgását, valamint az üzekedési kedvre utaló ökleléseket, felugrásokat más állatokra.

Az értékelő az antennáján keresztül ötpercenként küldi tovább – az összesen kilenc leolvasás során észlelt adatokat – a központi egységhez. Fontos, hogy ehhez azonban a vevő egység legfeljebb 200 méteres távolságra lehet az érzékelőktől. A szenzorok felhelyezése után általában öt napra van szükség, amíg a beállításokkal üzembiztosan működőképessé válik a rendszer, és rögzíti minden egyes állat aktivitását, amelyről naponta jelentést: diagramot is készít. A központi egység a kapott adatokat listázza, és interneten keresztül küldi tovább a szervernek, amely elkészíti az elemzéseket és azonnal értesíti a mezőgazdasági termelőt a személyi számítógépén, vagy mobiltelefonján keresztül, illetve az adatokat rendelkezésre is bocsájtja. Az előrejelző rendszer arra épül, hogy az ivarzási csúcs előtt – általában két órával – megérkeznek az első jelzések, változik az állat viselkedése. A diagram alapján a rendszer riasztást jelez, vagy SMS-t küld a gazdának. Arra is van lehetőség, hogy a rendszer érzékenységét valamelyest hozzá igazítsuk az adott állományhoz, illetve hogy érzékenyebb legyen, és például a tehenek testhőmérsékletének kis változását is érzékelje, ez azonban gyakrabban okozhat hamis pozitív jelzést.

Növekszik a hőérzékelő szenzoros rendszerek száma
Egyre több gyártó kínál hőérzékelő rendszert, amelyek különböző mérési elven alapján dolgoznak. Alapvetően két lehetőség van a mérésre. Az egyik a lépéseket számolja egy pedométerrel, a másik módszer az állat nyakpántjára erősített szenzorral a láb- vagy a fej-, nyakmozgásokat követi egy transzponderes érzékelővel. Mindkét megoldás megfelelő lehet, ha képes az ivarzó állatok jelentősen növekvő aktivitását érzékelni.

Hőérzékelő rendszerek

Anke Reimink

Facebook Comments