Nagy exportigényű, kis fenntartási költségű rágcsálók akár mellékes jövedelemforrásnak is.
– Sarusi István –
Kívülről talán baromfiistállónak tűnik a Komárom-Esztergom megyei Tokodon Fülöp János csincsillatenyészete, bent azonban teljesen egyedi kép fogad. A tartási technológiát teljes egészében maga tervezte és készítette, de hosszú út vezetett idáig.
Ígéretes, a Wanger-féle csincsillatenyésztési rendszert bemutató hirdetés buzdította állattartásra 1992-ben a Komárom-Esztergom megyei 24 Óra újság olvasóit. Fülöp Jánosnak megakadt rajta a szeme, mindig is érdekelték a szőrmés állatok. Tízévesen olykor elindult a határba hörcsögöt fogni, édesapja azonban azzal hűtötte le a lelkesedését, hogy az otthoni dombok helyett inkább az Alföldön járna szerencsével. Alig tizenkét évesen már nyulat, galambot tartott, majd két évvel az újsághirdetés elolvasása után nyolc anyával és két bakkal elkezdett csincsillát tartani.
Nagy elszánással az átlagfizetés négyszeresét, csaknem 150 000 forintot fektetett a Wanger-féle csincsillatenyésztésbe. Még abban az évben meg is született az első három kicsi, de a gazda tudatlanságából két anya elpusztult. „Lépésről lépésre építettem fel a mai állományt” – idézi fel a kezdetek kezdetét Fülöp János. Pedig nem csak az elindulás rizikós. „Kicsit hosszabb megtérüléssel kell számolni, de a holtponton túljutva már nem jelent akkora költséget a fenntartás, hogy ne boldoguljunk” – előlegezi meg a leendő állattartóknak. Sokáig a családi ház alagsorában tartotta a háromszáz anyás tenyészetet, aztán átköltözött a jelenlegi telephelyre, ahol tovább bővítette az állományt.
Fontos a megméretés, ezért nyolc éve részt vesz külföldi – lengyelországi, belgiumi, németországi – kiállításokon, ahol a zsűri a fajtajelleg alapján értékeli a bemutatott állatokat. A csupán hetven-nyolcvan évvel ezelőtt háziasított csincsillában még nem rögzültek olyan mélyen a genetikai vonások, folyamatosan javítani kell az állatok minőségét, ezért hangsúlyos a fajtabírálat.
Csak etikusan!
Fülöp Jánosnak ezerhétszáz törzsanyája van a farmon, a Magyar Csincsillatenyésztők Országos Szövetségének protokollja és törzskönyvi szabályzata alapján tenyészti őket. A fajtaminősítés mellett szaporulati naplót vezet, ezáltal több generációra visszamenőleg követni tudja a leendő tenyészállatok értékmérő tulajdonságait. Fontosak az adatok a biztos döntéshez, mert a csincsillának lassú a szaporodása. „Nálunk volt hatos fialás is, de ritka” – jegyzi meg büszkén a gazda. Ha nagy az alom, más anya eldajkásítja a kölyköket. Hogy biztosan befogadja az új anya, kamillás hintőporral szórja be a kicsit.
Mivel kétszáz anyánál nagyobb a tokodi telep, állatorvosnak és állatjólléti felügyelőnek is rendszeresen ellenőriznie kell a tartási körülményeket, az etetést, még a megvilágítás mértékét, a hőmérsékletet és a ketrecek megfelelőségét is. A magyar csincsillaszövetség tagja az európai csincsillaszövetségnek, ezért tenyésztési kódex alapján határozza meg a tartási körülményeket. A szőrmefelvásárló, -felhasználó cégek meg is követelik e szabályok betartását, enélkül nincs értékesítés.
Hat anyához egy bak
A tokodi telepen hat anyához van besorolva egy bak. Általában ősszel választja ki a gazda a megfelelő tenyésznövendékeket az új családokhoz. A nyulakkal ellentétben a csincsillákat nem kell pároztatni: maguktól párzanak és vemhesülnek, ebbe alig lehet beleavatkozni tenyésztechnológiai módszerekkel. Fülöp János gazdaságában havonta ellenőrzik a tenyészállományba tartozó anyákat és bakokat. Tapintással állapítják meg, milyen stádiumban van a vemhes állat. Február végén kezdődik a fialás, és augusztus végéig tart. A tokodi gazda a ketreceken különböző színű csipeszekkel jelöli a vemhesség fázisait. A piros csipesszel jelölt nehéz vemhes anyákat gyakrabban nézi meg, és kartonpapírt is tesz a ketrecükbe. Fialás után az utódokat felvezeti a szaporulati naplóba.
Ötven-ötvenöt napos korban választja le a kölyköt az anyától, de nem viszi ki a teremből, hanem egy úgynevezett óvodásketrecekben tartja őket négy hónapos korig egy állatjóléti irányelv miatt. Jobbára hét-nyolc hónapos korban dől el, hogy alkalmas-e a növendék a tenyésztésre, vagy a prémjéért tartja tovább a gazda.
Rostos takarmány
A tokodi telepen a csincsilla igényeinek megfelelő tenyészketrecet használnak. A ketrec jászolos etetőjébe juttatja a gazda a nagy szemű tápot. A rácson át rágott táppal a csincsilla a folyamatosan növő fogát is koptatja. A gazda saját receptúrája alapján gyártott tápban 14-15% rost, 16-17% fehérje és maximum 3% zsír van. Egy kifejlett csincsilla 3 dekagramm tápot fogyaszt naponta. Egy prém előállításához – beleszámolva a szülőpárok tartását – csaknem 10 kilogramm tápra van így szükség. A tápot kiegészítik a játéknak is kiváló szénapogácsával . Az állatoknak étkezési búzacsírát is adnak gyógynövényekkel keverve heti két-három alkalommal.
Vitaminkészítményekkel is ki szoktam egészíteni a búzacsírát, amit nagyon szeretnek az állatok!” – ajánlja a kollégáknak a gazda. Az itatórendszer szelepes a folyamatos vízellátás érdekében.
A csincsillák napi rendszerességgel fürdetőhomokot kapnak közérzetük javításához és hogy zsírmentesen tartsák szőrüket. Ehhez Fülöp János fürdetőpolcokat alakított ki a ketrecekben.
Ezzel a módszerrel szinte csak az ellenőrzés, a szemrevételezés a feladata a betegségek kiszűrése érdekében. Bár járványos betegsége nincs is a csincsillának, a gazda javasolja, hogy a tenyésztő figyelje az állatokat és az ürüléküket, mert pontos információkat kap az állomány egészségi állapotáról.
Hasznos prémesek
A csincsillaprémet minőség szerint vásárolják. Egy prém bekerülési költsége 2000–2500 forint, értékesítési ára 6000–8000 forint, de ez lehet sokkal több és sokkal kevesebb is a minőség függvényében. De nincs más olyan haszonállat, amelyből egy százanyás tenyészetet napi egy-két órás munkával el lehet látni, és ezzel tisztességes mellékjövedelemhez jutni. A nagy prémvásárló országok Oroszország, Németország, Kína, Görögország, Törökország és Olaszország. Hongkongban, Helsinkiben és Koppenhágában, a világ egyik legnagyobb aukciósházában is vásárolják a nyers prémet, és feldolgozva, osztályozva értékesítik. A hazai felvásárló Wanger cég is exportra szállít.
A környezettudatos országokban a műszőrme helyett a természetes szőrmét helyezik előtérbe, mivel fenntartható, és beleillik a természet körforgásába, lebomlik, ellentétben a műszőrmével amely a mikroszemcsék leválásával nagyban szennyezi a környezetet. Napjainkban is a természetes termékek, megoldások felé fordulunk a környezetszennyezés visszaszorítására. Ráadásul a csincsilla tartásához nem kell se sok föld, se import. „Közel száz százalékban hazai hozzáadott értékből száz százalékos exportterméket állítunk elő” – summáz a gazda.
Csincsilla a garázsban
Bárki alig 30-40 négyzetméteren elkezdhet csincsillát tartani. Egy törzskönyves tenyészcsincsilla értéke a törzstenyészet rangjától függően 20-30 ezer forint. Nem érdemes 30-50 anyánál többel kezdeni, mert már ennyivel is elfogadható bevételt lehet elérni napi egy-két óra munkával, és először a technológiát is meg kell tanulni. Figyeljünk az évszaktól függetlenül a 17-25 Celsius-fokos optimális hőmérsékletre, a prémes állatok nem kedvelik a párás levegőt. A csincsilla értékesítéséhez elég az őstermelői igazolvány, s az állatok fajtájának megfelelően nyilvántartási NR-kóddal kell rendelkezni. A 200 darabosnál nagyobb állományhoz az állattartásra vonatkozó alapvető rendelkezések betartása felett állatjólléti felelős szükséges, aki ellenőrzi a tartási körülményeket. A csincsilla szállítása élőállat-szállításnak minősül a vonatkozó előírások szerint.
Szigorú nyilvántartás
Minden csincsillatenyészetnek megyei és saját kódja van. Komárom-Esztergom megyét a K betű, Fülöp János tenyészetét az 54-es szám jelöli. Az éves szaporulati naplóban a január 1-jén született állat kapja az 1-es sorszámot, majd emelkedő sorrendben kapják a számokat az állatok. A Magyar Csincsillatenyésztők Országos Szövetsége minden évre kiad egy jelet, 2020-ra például az A-t, ami megjelenik a jelölésben. A K54A23 kód tehát azt jelenti, hogy az állat Komárom-Esztergom megyében, az 54-es tenyészetben 2020-ban született 23.-ként. Amíg az állat él, ez a jelzése a nyomonkövethetőséghez. Nincs két egyforma jelölésű állat.
A prém a lényeg
A csincsillának három fázisban nő a szőre. Amikor megszületik, a szőrtüszőinek csak harmada aktív. Négy-öt hónapos korban indul a szőrképzés második hulláma, hét-kilenc hónaposan a harmadik. A bőrfelület egyetlen négyzetmilliméterén 150-160 szőrszál nő, ezért nagyon finom, selymes a csincsilla bundája Fülöp János szerint. A kifejlődött mintegy 20 milliméter szőrszálból 12 milliméter az alsó szürke zóna, e felett a 2-3 milliméteres szalag következik, legfelül pedig a fekete fátyol alakul ki. Ha belefújunk a csincsilla prémjébe, meg tudjuk állapítani, éppen melyik fázisban tart. Minél érettebb a szőrme, annál értékesebb.
A cikk a top agrar magazin 2021. január-februári számában jelent meg. A lapszám digitálisan a Laptapíron olvasható az összes számmal együtt.
Facebook Comments