Gyepeinket sem kíméli a klímaváltozás. A felmelegedéssel hosszabb lesz a vegetációs időszak, de az aszályok csökkentik a hozamot, a kártevők pedig felszaporodnak. Bemutatjuk, milyen intézkedésekkel reagálhatnak a gazdák ezekre a változásokra.
Szerzőnk:
Prof. dr. Martin Elsäßer
Baden-württembergi Mezőgazdasági Központ (LAZBW), Aulendorf
Fagymentes telek, aszályos nyarak, túl száraz tavasz – Németországban például már a harmadik aszályos év volt egymás után. Szinte már semmi sem olyan, mint régen, s ez különösen a gyepre igaz. Tényleg ennyire megváltozott az éghajlat az utóbbi években? Milyen hatással van ez a gazdaságokra és a gyepet művelő gazdákra? Mivel lehet ellensúlyozni a klímaváltozást?
Hosszabb vegetáció, megváltozott csapadékeloszlás
Valami nagyon megváltozott, ezt igazolja egy 2017-es vizsgálat is: a vegetációs időszak – amikor a hőmérséklet 5 Celsius-fok felett van, azaz amikor a fű nőni tud – évente tíz nappal hosszabb, mit fél évszázada. Emiatt korábban kaszálnak, az állatokat is hamarabb hajtják ki a legelőre.
A korábbi kihajtásnak azonban vannak következményei: ha ezután hidegre fordul az idő, és megáll a fű növekedése, az állatok túl rövidre legelik a gyepet. Előfordulhat, hogy a növényzet erősen sérül a jószágok második ráhajtásához. Ha az érzékeny fűfélék – például az angolperje – növekedése megtorpan a szárazságban, és erős napsugárzás éri a növényt, nagyobb mennyiségben képez fruktánokat. A nagyobb fruktántartalom pedig anyagcsere-problémákat – például laminitiszt – okozhat a lovaknál az angolperjében gazdagabb legelőkön. Ha a korai kihajtásnak vannak is előnyei, a legeltetés alatt figyelnünk kell a növényzet fejlődését.
Megváltozott, az is, hogy mikor érkezik a csapadék, s a jellege erősen függ a helyi adottságoktól is. Ezt tavaly is tapasztalhattuk a télen át szinte májusig tartó aszályban. De van, ahol már inkább csak ősszel-télen – szeptembertől novemberig – van csapadék, korábban viszont túlnyomórészt a nyári hónapokban esett az eső. Emiatt gyakran éppen a növények fő növekedési időszakaszában hiányzik a víz a növedékképzéséhez.
A tápanyag-utánpótlásban is gondot okoz, ha hiányzik a csapadék. A hígtrágya kijuttatásának alig van hatása szárazságban. Ha viszont később csapadékosra fordul az idő, nagyobb lesz a kimosódás, mert a kiszáradt növényzet nem képes felvenni a kijuttatott tápanyagokat. A hígtrágyát ezért lehetőleg a nedvesebb időszakokban juttassuk ki, de ne ősszel pótoljuk a gyepeken a tápanyagot, ebben az időszakban ugyanis gyakran akkor érkezik a bőséges eső, amikor a gyep növényállománya már alig nő, így a tápanyagot sem képes hatékonyan hasznosítani.
Ha időnként nagy is a szárazság, amitől sokkal kisebbek a hozamok, a vegetáció igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, bár ez nagyon lassan megy. Ebben az alkalmazkodásban is megmutatkozik a gyepek fajgazdagsága a szántóval szemben. Ha a gyep növénytársulásában például a szárazság miatt egyes fajok aránya erősen lecsökken, más tulajdonságú, virulensebb fajok töltik ki a felületet a megritkult állományban. A biodiverzitásra tehát úgy is tekinthetünk, mint egyfajta biztosításra. Így legtöbbször az olyan mélyen gyökerező fajok szaporodnak fel, mint a réti lórom, a cickafark, a lucerna vagy a vörös here. Ezzel szemben a sekélyen gyökerező fajok, mint a sovány perje, szárazág idején gyakran nagyon megritkulnak. Az olyan fontos legelőalkotó fű, mint az angolperje, szintén nagyon megsínyli a száraz időszakot, de utána sokkal jobban regenerálódik, mint a gyepek más alkotói, amelyek felszaporodtak a szárazságban. Ezt igazolják azok a svájci kutatások is, amelyek szerint a fehér és vörös here a szárazság után messze nem tud olyan jól regenerálódni, mint az angolperje.
A növényeknek több túlélési módszerük is van a szárazságra. Felgyorsított vagy lelassított fejlődéssel próbálják meg átvészelni a szárazságot (kényszerérés). Próbálnak a víz leadásával vagy felvételével alkalmazkodni, illetve olyan egyedi változásokkal, mint a kukoricánál a levél csővé hajtása, azaz a furulyázás.
A gyepek szárazságtűrése döntően azon múlik, hogy milyen növények alkotják a társulást. A gazdák úgy tudják javítani ezt a képességet, hogy tudatosan szárazságtűrő növényekkel gyarapítják a gyep állományát. Erre a célra mindenekelőtt a nádképű csenkesz, a csomós ebír vagy a festulolium, illetve a lucerna, a vörös here alkalmas. A növénytársulás megváltoztatása időbe telik. Legelőnek azonban ezek a növények nem vagy alig alkalmasak, mert az állatok a pillangósokat kivéve nem szívesen fogyasztják a kemény szárú, éles levelű fajokat, például a nádképű csenkeszt.
Elfogadva a szárazság okozta hozamcsökkenést, folytassuk a nagy hozamú angolperje szokásos felülvetését, és bízhatunk abban, hogy – fajtától függően különböző mértékben, de – regenerálódik. A gyep megújításánál és javításánál mindenkor a megfelelő fűmagkeveréket használjuk. Az egyfajú állományok – még ha szárazságtűrő angolperje is – érzékenyebben reagálnak az éghajlati változásokra, mint a kevert állományok. A klímaváltozás idején ezért a hüvelyeseknek egyre fontosabb a szerepük.
Tél hideg nélkül
A szárazság másodlagos hatása a gyepeken, hogy a hosszú száraz időszakokban legyengült növényállomány már nem borítja egybefüggően a területet, ezért könnyen felmelegszik. Így főleg a frissen lekaszált terület gyakran odacsalogatja a cserebogarakat, amelyek a talajba rakják a tojásaikat rajzáskor. A petékből kikelő pajorok pedig letarolják a legyengült növények gyökereit, ezzel teljesen feldúlják a gyepet. (A Fekete-erdő térségében például több mint 1000 hektár gyepet tettek tönkre a pajorok 2020-ban.)
Mérsékelhetjük a hasonló károkat, ha a cserebogarak májusi rajzása előtt hagyjuk megnőni a gyepet, így nem lesz így vonzó a tojásrakáshoz. A kaszálásnál legalább 7 centiméteres tarlót hagyjunk, hogy maradjon elég tápanyag a fűféléknek a dinamikus fejlődéshez, kihajtáshoz.
Ha túl enyhe a tél, és nincs fagy, sok kórokozó vészeli át, és tavasszal szabadon felszaporodik. Ez is az oka a rendkívül nagy mezeipocok-populációknak, amelyek súlyos károkat okoztak a gyepekben. Ellenük a régi megoldás lehet hatásos: fogd meg az első pockot. Ha a rágcsálók zavartalanul szaporodhatnak, gyorsan és teljesen megsemmisítik a gyepet – a hosszú, hideg telek azonban lecsökkentenék a populációt.
A hosszú telek a növények növekedésére is hatnak, mert a kevésbé ellenálló fűfajoknál és -fajtáknál jóval nagyobb, esetenként rendkívül súlyos is lehet a kár, a kipusztulás. Ez a télen is növekvő fajoknál, például az angolperjénél tavasszal mutatkozik meg. A réti perje vagy a nádképű csenkesz, a csomós ebír, vagy a mezei komócsin viszont nem növekszik a hideg évszakban, így jól bírja a telet. Ezért fontos, hogy a gazdák a gyep felújításakor helyesen válasszák meg a fajokat és a fajtákat.
Rövid és hosszú távú intézkedések
Főleg a legeltető gazdaságokban kell ügyelni arra, hogy a gyepek elég takarmányt teremjenek. (A hozamok növekedését a 2. táblázatban a sötétzöld görbe mutatja.) Tavasszal több, nyáron kevesebb, utána ismét több takarmány terem. Ha száraz a nyár, kevesebb a növedék (világoszöld görbe). A kevesebb nyári takarmányt csak a már felhalmozott készletekből lehet pótolni. Ha a száraz nyár után késve indul a gyepeken a növekedés, az ősszel okoz majd nagy takarmánykínálatot. Mindezt csak okszerű legelőgazdálkodással lehet újra egyensúlyba hozni.
Az éghajlatváltozásra a gazdák rövid távú intézkedésekkel is tudnak reagálni. Ha drasztikus a kiesés a hozamban, vásárlással pótolhatják, de ez – aszályban – akár sokba is kerülhet, ráadásul a száraz időszakokban nemcsak drága, rossz is lehet a vásárolt takarmány. Egy másik – még költségesebb – lehetőség, ha lecsökkentik az állatállományt a meglévő takarmánykészlethez. Általában ha szűkös a gyep és az aszály miatt jelentős a hozamkiesés, éppen azokban a térségekben lesz nagyobb a súlyos takarmányhiány kockázata, ahol drága a föld.
A gyepet művelő gazdáknak a jövőben újra és újra számolniuk kell a kisebb-nagyobb hozamingadozásokkal. Tehát még nagyobb alaptakarmány-készletekre lesz szükségük, és arra, hogy a gyepek fejlődéséhez legjobb időszakokban még tovább növeljék a hozamokat. Tegyenek meg mindent azért, hogy a növényállomány megőrizze az ellenálló képességét. Ebben segítenek a következő lépések. Kaszálásnál növeljük 7–10 centiméterre a tarló magasságát, hogy beárnyékolja a talajt. A száraz időszakok ritkábban kaszáljunk. Lehetőleg ne tömörítsük a talajt, ezzel a gyökereknek megőrizzük a vizet és a nagy pórustérfogatot, amelyen könnyebben áthatolhatnak. Az egybefüggő gyepfelületeken ne okozzunk mechanikus sérüléseket, hogy ne nőjön a párolgás, a vízveszteség. Várjuk meg a gyomfésűzéssel, amíg a füvek regenerálódnak, és csak a sovány perje ellen használjuk a gyomfésűt. Bőségesen lássuk el a gyepet káliummal a kora nyáron. Ezzel csökken a párolgás, és az állományt jobban viseli a hőséget. Ha elég kálium áll rendelkezésre, a levelek sztómái, zárósejtjei összezáródnak, ha kevés, akkor kinyílnak. Fontoljuk meg a gyepek öntözését is. Csupán a gyep miatt nem érdemes öntözőrendszert kiépíteni, valószínűleg csak akkor éri meg, ha a gazdaság nagy hozamú kultúrákhoz már használ öntözőrendszert.
Hogy milyen hosszú távú intézkedéseket érdemes megtenni, arról a Német Mezőgazdasági Társaság (DLG) Klimabroschüre 2020 kiadványában az szerepel, hogy a gyepek optimalizált kezelése hozzájárulhat a talajban tárolt szén-dioxid-mennyiség növeléséhez. A gyep így jobban ellenáll az éghajlatváltozásnak. Ehhez a következő intézkedések járulnak hozzá. A gyep javítására érdemes vegyes növényállományt létrehozni, vagy a meglévő gyepbe vörös herét, illetve – mészben gazdag termőhelyeken – lucernát (maximum 10 kg/ha) felülvetni. Segíthet olyan kezelés is, amely – a termőhelytől függően – meghosszabbítja a legeltetési időszakot és az egyedek teljesítményét (több aszályveszélyes termőhelyen extenzív legeltetéssel), vagy éppen a nagyobb területteljesítményt (kevesebb aszályveszélyes termőhelyen intenzív, szakaszolt, vagy egész éves intenzív legeltetéssel) veszi alapul, emellett csökkenti az üvegházi gázok kibocsátását. A felhasználási célnak és a termőhelynek megfelelő növényfajokat és -fajtákat vetve növelhetjük a termelékenységet, mert a növényállomány így jobban ellenáll a szárazságnak. A hüvelyesek emellett javítják a talaj termőképességét. A szerves trágya rendszeres kijuttatásával (hígtrágya, fermentációs maradványok, istállótrágya, komposzt) megelőzhetjük a humusz gyors csökkenését.
A cikk először a német top agrar magazin 2020/12. számában jelent meg. A top agrar magyar kiadásában pedig a 2021. január-februáriban. A magyar lapszám digitálisan a Laptapíron olvasható az összes korábbival együtt.
Facebook Comments