A piacokat az energiaár és a háború sokkolja, ha ez rendeződik, megnyugodnak. Erre számít Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, de arra nem, hogy a terményárak ismét visszatérnek a három évvel ezelőtti alacsony szintre. Ehhez ugyanis Európában újra eladatlan gabonakészleteknek kellene felhalmozódni, amire nincs esély, mert az EU termelése vissza fog esni már 2023-ban. Mindez az elnök szerint azt jelenti, hogy az itthon megtermelt mezőgazdasági termékek iránt tartós lesz a kereslet.
Fekete év az idei a hazai gabonatermesztőknek. A kalászosok sem remekeltek, de kukoricából importra is szorulunk, ilyen még nem volt. Október második felében, amikor beszélgetünk, még tart a betakarítás, látszik már, mekkora lesz a termés?
Jósolni nem szeretnék, de csalóka az október közepi kép, mert a Nyugat-Dunántúlon még mintegy 450 ezer hektár nincs betakarítva, ahol hektáronként 6-7 tonnás átlag várható.
A már betakarított, főleg aszály sújtott területeken mekkora lett az átlaghozam?
Eddig 3,1 tonnás az átlag úgy, hogy a 940 ezer hektáros idei vetésterületből körülbelül 220-230 ezer hektáron nem is volt termés.
Hány tonnás átlaggal nyereséges az idén a kukoricatermesztés?
Az idén nemcsak a hozamokban, a termelési költségekben is nagy a szórás országszerte. Attól is függ, hogy ki mikor – esetleg még a drámai áremelkedések előtt – szerezte be az inputanyagokat, és milyen pénzügyi kondíciókkal. Sokan ugyanis már tavaly a jelenlegi egyötödéért: tonnánként csak 70-80 ezer forintért előre megvásárolták a műtrágyaszükségletük nagy részét. Most úgy számolhatunk, hogy mintegy ötszázezer forint a kukoricatermesztés hektáronkénti bekerülési költsége, a kalászosoknál ez mintegy 420-430 ezer forint volt az idén.
És mennyi lesz jövőre?
A GOSz-ban úgy számolunk, hogy – még spórolós inputanyag-vásárlással is – a kalászosoknál, a kukoricánál is legalább 700 ezer forint lesz hektáronként. Az adott gazdaságra persze nem tudom előre megmondani, mert nagyban függ attól, hogy a termelőnek még hány hektárra való műtrágyája, vetőmagja maradt az előző évről. Ha sok, akkor neki kijöhet akár félmillióból is egy-egy hektár, úgy, mint az idén. Ha viszont valakinek minden inputanyagot a mostani árakon kell majd megvenni, neki hektáronként 700 ezer forint lesz a költsége.
És aki nem spórol a műtrágyán, hiszen a nagy terméshez elég tápanyag kell, annak hektáronként akár 850 ezer forint is lesz az önköltsége? Mi lesz, ha jövőre az olcsó ukrán exporttól visszaesik a kukorica ára: tíz tonnás átlag kell a nyereségességhez?
Háború van, bármi megtörténhet…
A rossz hozamokat csak az aszály, vagy már a kevesebb műtrágyától a tápanyaghiány is okozta?
Az aszály nemcsak közvetlenül károsította a növényeket, a folyók vízhozama is drámaian lecsökkent. A talajok vízszintje ettől 4-5 méterre is lesüllyedt. Ez azt eredményezte, hogy a kutakban sem volt víz, de ahol tudtak is öntözni, ott sem fejlődtek a növények. A kijuttatott víz ugyanis gyorsan a gyökérzóna alá szivárgott, és nem hasznosult. Az idén emiatt az öntözéssel sem érték el a növények a fajtára jellemző terméspotenciált.
Mekkora költség az öntözés?
Mintegy 100-150 ezer forint hektáronként, és az öntözéshez szükséges beruházás amortizációs költsége is csaknem ugyanekkora. Olyan nagyberuházás, amely a gyakorlatban csak tíz-húsz év alatt térül meg.
Tehát a jövő évi 700 ezer forintos termelési költséggel együtt már hektáronként egymillió forintos kiadásnál tartunk, mégis a rekordmagas kukoricaárakon 7-7,5 tonnás átlag felett így is nyereséges öntözve a termesztés?
Az öntözött területeken az idei aszályban is elérték a 11-12 tonnát, igaz, nem tudtak többet, mert a talajvízszint-csökkenés miatt nem érték el a terméspotenciált.
Azaz hektáronként a 16-18 tonnás terméspotenciált. Hogyan tovább, ilyen körülmények között versenyképes kultúra itthon a kukorica? A leendő EU-tag Ukrajna szomszédságában, a csernozjom-övezettől egy kőhajításra, árunövényként érdemes még vetni?
Az már látszik, hogy át fog alakulni a hazai vetésszerkezet. Már idén ősszel is sokkal nagyobb területen vetnek több kalászost. Így 350 ezer hektárnál is több az árpa, az egymillió hektárt is meghaladja a búza, és a százezer hektárt a tritikálé vetésterülete. Azért is növekszik a terület, mert az elmúlt két évben az őszi árpa igen jól szerepelt.
Hogyan hat majd a hazai gabonatermesztésre, ha majd nyolc év múlva, A szántóföldtől az asztalig (Farm to fork) stratégiával felezni kell a műtrágyadózist, és kevesebb növényvédő szert lehet majd kijuttatni?
Az idén nemcsak Magyarországon, Nyugat-Európában is aszály volt. Abban bízom, hogy ennek következtében a Farm to fork és a Biodiverzitás stratégiát is át fogják gondolni, ha ez még nincs is kimondva Brüsszelben. Úgy gondolom, hogy ez várható, hiszen már Franciaországban, Németországban sincs kukorica… és közeledik a 2024-es európai parlamenti választás. Lehet, hogy más szelek fognak majd fújni.
Magyarország azonban az idei aszály miatt máris nettó importőrré válik kukoricából, és jövőre a tápanyagellátás is spórolós lesz, miközben 15 százalékos hitelkamatokkal sokan már az éves termelést, a 700 ezer forintos költséget sem tudják előfinanszírozni. Mekkora további csökkenésre számít?
Ezt nem tudom megjósolni, az idei őszi munkák után a jövőévi költségek alakulását látva lehet majd talán becsülni, de az biztos, hogy aki jövőre kitart a kukoricánál, az kisebb FAO-számú, rövidebb tenyészidejű hibridet fog vetni, hogy ne kelljen tonnánként további 20-25 ezer forintért szárítani.
Itthon is érdemesebb már kukorica helyett aszálytűrő cirkot termeszteni tonnánként 120 ezer forint felvásárlási árral és 6-7 tonnás hozammal, amivel hektáronként 720-840 ezer forintos bevételt hoz?
A cirkot is számításba kell venni az állattartó gazdaságokban, főleg azokon a területeken, ahol nagy a vadkár. Érdemes kipróbálni. Nem lenne szerencsés azonban a jelenlegi 35 ezer hektár helyett máris 300 ezer hektáron vetni, de fokozatosan megismerve a termesztését, érdemes bevenni a vetésszerkezetbe a termésbiztonság fokozására. Ebben számíthatunk a cirokra.
Az agrártárca államtitkára, Feldman Zsolt a zagyvaszántói ciroktermesztési konferencián pedig 300 ezer hektár olyan aszályveszélyes kukoricaterületet említett, amelyen szóba jöhetne a cirok. Sokallja?
A ciroktechnológia kritikus eleme, hogy időben el tudják vetni, de a ciroknak is van tápanyagigénye, költsége.
Látszik a búza vetésterületén is, hogy az idén sok helyütt ez a kultúra is nyereségesebb volt a kukoricánál, bár a tonnánkénti ára már kicsivel elmarad a 139 ezer forintos kukoricáétól. Mit tippel, 2023-ban is nyereségesebb lesz a már 430 ezer forintos hektáronkénti költségekkel?
Ezek a költségek is jövőre tovább növekednek, de a még így is kisebb bekerülési költséggel és nagyobb termésbiztonsággal az őszi kalászosok még mindig a legjobban tejesítettek, ezért nőtt a termesztési kedv.
És mely kultúrák rovására?
A kukorica és a repce rovására. A repcével komoly problémák vannak. Nagyon kockázatos a termesztése és a növényvédelme, ezért még nagyobb visszaesésre is számítottunk, mint ami a vetésterület alapján látszik. Végül körülbelül 180 ezer hektáron vetették el az őszi káposztarepcét, és nagyon szépek az állományok. Ne felejtsük el azért, hogy a terület zömét most ingyenes vetőmaggal vetették.
Ingyen ebéd?
A forgalmazók is szembesültek a termesztés nagy kockázatával, ezért a még nagyobb visszaesés helyett sokfelé ingyen helyezték ki a vetőmagot a termelőkhöz, vállalva, hogy jövő tavasszal helyette napraforgó-vetőmagot adnak, ha 2022 őszén nem kel ki a repce.
A búzánál is kellene aszálytűrőbb fajtákkal, hatékonyabb tápanyag-gazdálkodással javítani a termésbiztonságot, vagy továbbra is a nagyobb hozamú, jobb beltartalmú fajtákat, hibridbúzákat vetik?
Minél extenzívebb egy búzafajta, annál stabilabb, de kisebb a terméspotenciálja. Egy szezon alapján még nem lehet eldönteni, hogy a nagyobb termésbiztonság lesz-e a trend. Eddig az évek során éppen a magyar nemesítésű fajták szorultak háttérbe, aminek sok oka volt. Nemcsak a hozam, hanem a vetőmagár, a marketing is. Még nem látjuk, hogy ez az irány változik-e, de elsődleges szempont lett, hogy, ha a magyarországi fajták vetőmagját rendelik a hazai termelők, azt meg is kapják. Ez itt van, elérhető, meg is lehet nézni. De az már nem biztos, hogy a külföldi vetőmag időben megérkezik.
A vidékfejlesztési konferenciákon az ősszel egyre többen új agrárstratégiát sürgettek. A gabonatermesztésben is szükség van radikális irányváltásra, miután a gabona-hús modell befuccsolt?
Nem biztos, hogy az évszázad legnagyobb aszálya, vagy a háború okozta rendkívüli, átmeneti helyzetben azonnal mindent újra kellene gondolni. Remélem, hogy ekkora aszály az én életemben még egyszer nem lesz. Persze, ha a következő 2-3 év is ilyen lesz, mint az idei, akkor újra kell szabni a nadrágot… A piacokat az energiaár és a háború sokkolja, ha ez rendeződik, megnyugodnak. De ahhoz, hogy a terményárak ismét visszatérjenek a három évvel ezelőtti alacsony szintre, ahhoz Európában újra eladatlan gabonakészleteknek kellene felhalmozódni, amire nem számíthatunk.
Az Unióban máris látszik a műtrágya-felhasználás csökkenésének következménye, mert nem termelnek a gyárak. Az EU termelése nagyon vissza fog esni már 2023-ban. Ez azt is jelenti, hogy az itthon megtermelt mezőgazdasági termékek iránt tartós lesz a kereslet.
Nagy István agrárminiszter a Bábolnai Gazdanapokon a várható „hét szűk esztendőre” utalva megelőlegezte, hogy koncentrálódni fog a hazai termelés. Vannak már jelei?
Ez a folyamat már régen elkezdődött. Azért nem látványos, mert nem 5000 hektáros gazdaságokból lett akár hétezer hektáros, már az ötezer hektáros is több társaságból állt. Adminisztrációs okból ugyanis eleve kisebb társaságra vannak osztva azok a nagygazdaságok, amelyek egy tulajdonosi körhöz tartoznak. Az inputanyag-beszerzés, az értékesítés, a menedzsment azonban egy kézben van, talán erről a politika eddig nem akart tudomást venni.
Petőházi Tamás
52 éves. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen 1995-ben végzett okleveles agrármérnökként, 1997-ben a Miskolci Egyetemen szerezte meg közgazdászmérnöki diplomáját, és az Északi-Bróker Kft. elemzője, árutőzsdei brókere lett, 2002-től pedig a Jászberényi Kossuth Rt. árutőzsdei üzletágvezetője volt. 2005-től a Gabonatermesztők Országos Szövetségének ügyvezető titkára, majd elnökhelyettese, 2018-tól elnöke. 2017-től a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szántóföldi növénytermesztési és beszállítóipari osztályának országos elnöke. Szabadidejében vadászik.
A cikk a top agrar magazin 2022. november-decemberi számában jelent meg. A lapszám digitálisan a Laptapíron olvasható az összes korábbi számmal együtt.
Facebook Comments