A szőlőeladásból már nem lehet megélni. A borkészítés és a falusi turizmus lehet kitörési pont, ebben bízik a Szekszárdi borvidéken tizenöt hektáron gazdálkodó, mangalicát is tartó Mirk Fanni. A Top agrar magazin 2022 tavaszán járt nála. Most ezt a cikket közöljük először online.
Karácsony Zoltán
Borús áprilisi péntek reggelen érkezem a Budapesttől 160 kilométerre, a Szekszárdi borvidéken fekvő, hétszáz lelkes Alsónyékre. A Templom utcában egy több mint százéves parasztház ajtajában fogad Mirk Fanni széles mosollyal. Bekísér birodalmába, ahonnan gazdaságát vezeti, már egyedül.
A gazdaságot édesapja, Mirk István kertészmérnök a rendszerváltáskor alapította, ő sok éven át a Sükösd melletti Hosszúhegyi Állami Gazdaság szőlészeti, később kereskedelmi igazgatójaként dolgozott. Később önállósodott, Csávolyon szőlőt vett borászattal, majd újabb egyhektárnyi földet Alsónyék határában. Végül a Duna másik oldalára, Tolnába költözött át a család Bács-Kiskun megyéből. Helyben ismert borász lett a vállalkozó szellemű gazda. Lófejes logóval, Mirk márkanéven árulta borait budapesti borkereskedéseknek, bajai szállodáknak, éttermeknek. A lófejet Mirk István azért választotta, mert kisbéri ménest is alapított, mely olykor hatvan egyedet számlált. A szőlőterületet apró parcellákkal növelte, amíg elérte a gazdaság a mostani, nagyjából tizenöt hektáros méretét.
Ötvenéves volt a gazdaságalapító, amikor lánya 1994-ben megszületett. „Gyerekként még nem érdekelt a szőlő” – idézi fel Fanni. Állatorvos akart lenni, mert sok állatuk volt: sertésük, szürke marhájuk, rackájuk, pávájuk, lovuk. A szomszédos Bátaszékre járt gimnáziumba, de az érettségi előtti évben édesanyja sugallatára úgy döntött, inkább szőlész-borász lesz. Erre a szakra felvételizett Budapesten. Nyaranta már kijárt a családi szőlőbe segédkezni, amikor 2013 őszén elkezdte egyetemi tanulmányait. „Az egyetemen szerettették meg velem a szőlészetet és a borászatot” – emlékszik vissza; nagyon jó alapokat kapott a négy év alatt. A szakdolgozatát a Szekszárdi borvidék különlegességéről, a kadarkáról írta, azóta is kedveli a fajtát. „Kihívás termeszteni, mert nagyon kell rá figyelni, de ha jó az évjárat, lenyűgöző, könnyed bort lehet belőle készíteni.”
Nem nő az átvételi ár
Egyetemistaként nem is gondolt arra, hogy Budapesten marad. A hétvégéken hazajárt, segített apjának a gazdaságban. Ügyet intézett, szállította és fizette a munkásokat, s a szüreti, zöldmunkákból, a metszésből is kivette a részét. A diplomázás évében, 2017-ben megalapította egyéni vállalkozását, és elkezdte a főállású gazdálkodást Alsónyéken. Életét beárnyékolta apja betegsége, 2019-es elvesztése. Addig ő az irányításával végezte a munkát. Azóta Fanni egyedül vezeti a gazdaságot, csupán könyvelő édesanyja segít az adminisztrációban, hivatali és adóügyek intézésében. “Úgy érzem, hogy helytálltam az utóbbi három évben” – mondja meghatottan.
A legnagyobb kihívásnak a munkavállalók irányítását tartja. „Az egyetem megadja a szakmai tárgyi tudást, de ha édesapám mellett nem láttam volna a gyakorlatot, akkor nehezen maradtam volna talpon” – ismeri el. Az idősebb munkavállalók nem vagy csak nagyon nehezen fogadják el a frissdiplomás gazda utasításait. Csak azért sikerül, mert előtte együtt dolgoztak a szőlőben.
A gazdaság első tőkéit 1992-ben telepítette a család, az utolsó telepítés 2003-ban volt. A vásárolt terület egy része ennél is idősebb. Csaknem hét hektár, az ültetvény mintegy fele cabernet sauvignon és cabernet franc, három és fél hektáron van zweigelt, két hektáron sauvignon blanc, a többin kadarka, kékfrankos, zöld veltelini és muscat lunel.
A gazdaságban leszüretelt termés nagyobb részét szekszárdi borászok vásárolják fel. Alig 100-150 forintért adja a szőlő kilóját, csaknem ugyanannyiért, mint édesapja 2005-ben. Akkoriban ilyen árakon a bevétel még eltartott egy gazdaságot, ma viszont már nem lehet megélni csak ebből. Mégis vannak a környéken olyan termelők, akik 80-90 forintért is leszerződnek. „Ezért is fordultam tavaly a borászat felé” – indokolja Fanni. Ökölszabály ugyanis, hogy egy kiló szőlőből egy palack bor készíthető, amiért már 5000-6000 forintot is el lehet kérni. Tehát, ha jól csinálja az ember, megéri feldolgozni.
Szüret szőlőkombájnnal
Tovább nehezíti a szőlészek helyzetét, hogy megdrágultak az inputanyagok. „A gyomirtáshoz egy liter glifozát tavaly még nem volt több 2000 forintnál, az idén az ötliteres kanna 42 000 forintba kerül” – tapasztalja a szőlész. Abba bele sem mer gondolni, meddig nőhetnek az árak…
Azt nem hiszi, hogy a szőlőt nagyobb mennyiségben érdemes lenne szermentesen termeszteni. „Egy szezonban tizenhat naponként kell permeteznünk a gombák ellen, eső után pedig kezdjük újra” – meséli a fiatal gazda. Egyszer alig két napot késett vele, de a peronoszpóra már elvitte az egész termést. Tavaly pedig a lisztharmat ellen kellett többször védekezni. Vadkár is előfordul, de még nem jelentős: csak a táblák szélét dézsmálják az őzek.
A gazdaságban Fanninak két állandó munkatársa van. A jobbkezei a borászattól a traktorozáson, a favágáson, a permetezésen át a mangalicák gondozásáig mindenben segítenek. „Nőként, el kell ismernem, nem tudok minden munkát elvégezni” – jegyzi meg. A szőlőben még négyen dolgoznak, de ha kell, a környező szőlészetek munkatársai is olykor besegítenek, átjönnek Fannihoz. A piacon ugyanis már nem lehet megbízható és jól dolgozó idénymunkást találni. A szőlőben másfél hónapos kihagyásokkal követik egymást a munkacsúcsok: a metszés decembertől márciusig, a zöldmunka júniusban, a szüret augusztus közepétől októberig tart. Az alsónyéki gazdaság tizenöt hektárjának nagy részét már szőlőkombájn takarítja be. A környéken több gazda is vásárolt már magának, Fanni tőlük bérli, mert a felvásárlóknak fontos, hogy ne húzódjon el a szüret, minél nagyobb mennyiség minél gyorsabban érkezzen a darálóba, ne induljon be előtte az erjedés. Ha a héthektáros egybefüggő táblába reggel hétkor két kombájn beáll, délután kettőre végez, és nagyjából 30 tonna szőlőt takarít be. Sok élőmunkát váltanak ki a gépek, a metszést is lehetne gépesíteni, bár Fanni ebben nem hisz. „Emberi szem kell ahhoz, hogy mit hagyjunk meg és mit kell levágnunk” – tapasztalja a szőlész.
Meglepő, de Fanni a szőlő mellett mangalicát is tart. Még apja kezdett az ősmagyar sertésfajtával foglalkozni, de aztán felszámolta az állományt. Leánya 2020-ban újra vásárolt kocákat egy nagykőrösi törzstenyészetből. A hat kocával és szaporulatával már harminckét darabos az állomány. Van egy piétrainkoca is keresztezésre. A több lábon álláshoz és a vendéglátáshoz is jó kiegészítőnek tűnik a mangalica, és a belőlük készült termékek jól illenek a borokhoz.
A gazdaság harmadik lába az a tízhektáros szántó, amelynek a műveléséhez Fanni saját bevallása szerint nem ért. Ezt a szakemberekre bízza. Tavaly az egész szántón kukoricát termelt az állatok takarmányozására, illetve értékesítésre. Idén napraforgó és árpa követte a tengerit a vetésforgóban. Dicséretes a fiatal gazda kitartása, mert a környéken a tavalyi takarmány-árrobbanás után sokan felszámolták főleg a kisebb sertésállományokat. A tonnánkénti 330 000 forintos napraforgó- és a 140 000 forintos kukoricaárakkal sok állattartónak már nem éri meg hizlalni…
A hétvége a családé
Ezek után izgalmas kérdés, mennyit dolgozik naponta mindezért ez a fiatal gazda. Nos, fél hatkor kel, fél hétkor veszi fel a munkatársakat a mikrobuszba, és hét órára viszi őket a napi munkaterületre. Ezután megy etetni a mangalicákhoz, utána kitrágyáz. Ha sűrű a napi program, egyik munkatársa hozza és viszi a brigádot. A munkavállalók három óráig dolgoznak, azután Fanni kifizeti őket. Délután is ránéz a mangalicákra, emellett a borászattal is foglalkozik. „Nincs két ugyanolyan napom. Sokszor megyek ügyet intézni Szekszárdra, Bajára, ha bort kell fejteni, azt is én végzem, de ez az életem” – árulja el. Hétvégén azonban csak szüret idején dolgozik, kivéve az ottjártunkkori hétvégét: „Készülünk a Nyéki piknikre, amit én szerveztem: már palackozzuk a bort, hogy legyen mit fogyasztani” – mondja derűsen Fanni. Okkal, mert a gazdaság kitörési pontjának a borászatot és a falusi vendéglátást tartja. Ennek jegyében kért és kapott tavaly működési engedélyt, hogy elkezdjen saját bor készíteni. Az eredmény magáért beszél: az első 24 hektoliter zöld veltelini, sárga muskotály, cserszegi fűszeres, teraszcuvée, valamint 18 hektoliter rozé már a vevőkre vár. A vörösbora hordóban érik másfél évig, az év vége felé kerülhet piacra. Fanni márkát is épít borának, mert szeretne a Szekszárdi borvidék ismert és elismert borászává válni.
A márkaépítéshez dizájnos, logós palackot tervezett MF feliratú címkével, rózsamotívumokkal. Fanni Szőlőbirtok néven elindult Facebook- és Instagram-oldala is, ahol egyre többen követik. Nemcsak bort vásárolnak tőle, hanem vendéglátós programokat is rendelnek: borkóstolást mangalicából készült hidegtálakkal és disznótoros vacsorával. Ezért vette fel vállalkozása tevékenységei közé a falusi vendégasztal szolgáltatást is. Sok partnert érdekel a látványdisznóvágás, így elképzelhető, hogy a gazda Alsónyéken ezt is kínálja majd a városi forgatagból kiszakadni vágyó turistáknak, baráti társaságoknak vagy csapatépítő vállalatoknak. A bor értékesítésében először a közeli bajai térséget akarja megcélozni, ahol egyelőre kisebb a konkurencia, és jó kapcsolatai vannak éttermekkel, szálláshelyekkel.
A nagy tervekhez persze fejleszteni is kell, ehhez azt tervezi, hogy pályázatokon indul. A műanyag úszófedeles tartályokat hűthető és fűthető falú fémtartályokra cserélné, továbbá palackozógépet és dugózót vásárolna. Egyelőre ugyanis csavarzárral zárja a palackokat, amihez egy borászboltból bérli a gépet.
A borait is szeretné értékeltetni szakmai zsűrivel. Ottjártunkkor mintát visz az alsónyéki borversenyre, és izgatottan várja az eredményhirdetést, mert ez az első megméretése.
Búcsúzóul elárulja, a család az igazán fontos a munka mellett az életében, amely egyelőre édesanyját, bátyját és annak feleségét, valamint két unokahúgát jelenti.
A cikk a Top agrar magazin 2022. május-júniusi számában jelent meg. A magazin a Laptapíron olvasható.
Facebook Comments