Négyszázmillió forint támogatásból készül a – robotika, informatika és a műszaki, gazdasági terület összefogásával – a fenntartható regionális iparfejlesztő kutatás-fejlesztésre a Pannon Egyetem a „Tématerületi Kiválósági Program” keretében. A hasonló – Ipar 4.0 – fejlesztésekkel – a tervek szerint – gazdaságilag és társadalmilag is hasznosulnak az innovációk.
Minden egyetem, intézmény, amely ebben a támogatásban részesül, úgy szervezze a kutatás-fejlesztési tevékenységét, hogy abból markáns arculat jöjjön létre. Dr. Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnök-helyettese, ezt nevezte a hivatal Tématerületi Kiválósági Program pályázata céljának, ami a magyarországi kkv-k számára hozzájárul az innovációs tevékenység erősítéséhez.
Dr. Szabó István (fotó: Domján Attila, Vehir)
A veszprémi Pannon Egyetem is ezen a pályázaton nyert az idei több mint 14 milliárd forintos forrásból 400 millió forint támogatást „az ipar digitális transzformációjához” a fenntartható regionális iparfejlesztést segítő kutatás-fejlesztésre. A támogatással az egyetem továbbfejlesztheti a digitális megoldásait, elősegítve ezzel az ipari szereplők innovációs képességeit – mondta az egyetemen tartott tájékoztatón Dr. Szabó István.
Így az egymástól távol eső – mérnöki, informatikai és gazdasági – tudományterület együttműködésével már szépen meg is valósul e „közös cél” érdekében. A Pannon Egyetemen ez a regionális iparfejlesztést erősítő kutatás-fejlesztés a kormányzati tervekhez illeszkedve, ami az Ipar 4.0-hoz kapcsolódik. Nagy feladat vár tehát ez egyetemre ebben a missziójában is, mert a hazai kkv-k még általában nincsenek felkészülve – tisztában azzal – mi is az az Ipar 4.0. Így azzal hogy az egyetem a Tématerületi Kiválósági program keretében megjelenik az Ipar 4.0-ban, modell értékű, hogyan kerülhetnek a hazai felsőoktatási intézmények az innovációs rendszer középpontjába. E tudásközpontokban ugyanis egy helyen koncentrálódik a fejlesztésekhez a „munkaerő”, a kutatási infrastruktúra és az a kapacitás, amely a hazai kis-, közép-vállalkozásokban nincs meg. Élő példa erre a lehtőségre a Pannon Egyetem robotika laboratóriuma, amilyenhez hasonlót egy hazai kkv-nak létrehozni anyagilag és a fenntarthatóság miatt sem lenne lehetséges, de az egyetemen a számukra is elérhető.
A képzésre is van már jó veszprémi példa, mert az egyetem és a cégek között régóta sikeres az együttműködésre a felsőfokú duális képzésben, aminek jószerivel a folytatása a Tématerületi Kiválósági Program. Ennek keretében ez az új veszprémi program is – a tervek szerint – bizonyítani fogja, hogy a versenyképességhez innováció is kell. Ráadásul olyan, amelyet a vállalkozások nem maguk próbálnak megteremteni, hanem másokkal – ez esetben a Pannon Egyetemmel – együttműködve. A konkrét veszprémi projektben az egyetemen létrehozott „hozzáadott értéke”, a missziós tevékenysége társadalmi, gazdasági területen is hasznosul a pályázat szerint.
A hivatalban a hasonló projektektől várják, hogy az egyes intézményeknek a k+f munkával kialakuljon a – hosszútávon fenntartható – „markáns arculata”. Így, ha valamelyik hazai kkv megjelenik például a Pannon Egyetemen a saját fejlesztési problémájával, az intézménynél erre megoldást, „egykapus” választ kapjon.
Egy kapura játszanak
Ugyanezt a célt szolgálja – Szabó István szerint – a hivatal másik, Egyetemi innovációs és ökoszisztéma pályázata is, amelynek a napokban, az egyetemek meghallgatásával kezdik az értékelését. Azt vizsgálják, hogy az „egykapus” működési modellt, amelynek markáns eleme a Tématerületi Kiválósági Program, miként tudják megvalósítani.
Dr. Gelencsér András (fotó: Domján Attila, Vehir)
Nem véletlen tehát, hogy – Dr. Gelencsér András rektor szerint – a Pannon Egyetem működésében az oktatás mellett egyre nagyobb szerepet kap a kutatás-fejlesztés. Amikor a pályázati felhívás megjelent – így az intézményben nem kellet keresni a kapcsolódó témákat, mert több évtizedes e területen az innovációs munka. Az Ipar 4.0-t megalapozó tudományos munkába a Pannon Egyetemen is már évtizedekkel ezelőtt, több kutatási programmal kapcsolódott.
Az egyetem Mérnöki valamint a Műszaki Informatikai Kara régóta részt vállal az elektronikai összeszerelő üzemek költség-és energiahatékonyságának javításában, és intelligens termelésoptimalizáló Ipar 4.0 megoldások fejlesztésében.
Az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform tagjaként az egyetem így már jelentős k+f tapasztalattal és kapacitással rendelkezik a negyedik ipari forradalom követelményeinek megfelelő termelőfolyamatok fejlesztésében.
Ennek is tulajdonítja a rektor, hogy a nemzetközi rangsorban jegyzett 2000 intézménybe bekerül kilenc magyar egyetem között a Pannon a hetedik. A rektor szerint ezt azzal a kutatással érte el az egyetem, ami a Tématerületi Kiválósági Programhoz is kapcsolódik, és amelyet nemzetközi szinten is értékelnek.
Így annak a feladatnak a teljesítését, hogy az egyetemek nyissanak a hazai kis-, középvállalkozások felé a k+f kapacitásukkal és képességeikkel, már régen elkezdték. Az Ipar 4.0 erre jó lehetőség, de az lesz a legnehezebb, hogy ezen elérhető szolgáltatásokról az információt egyáltalán eljuttassák az érintettekhez: a kkv-khoz. Többségük ugyanis azt sem tudja, hogy a Pannon Egyetem milyen k+f tevékenységet végeznek. „Szeretnénk továbbra is a nemzetközi szintéren maradni, a k+f-et nemzetközi sztenderdeknek megfelelve végezni, hiszen a Pannon Egyetem kutatóegyetem” – mondta a rektor. Ehhez ugyanis az intézménynek saját doktori iskolája is van, amely a gyakorlatban hasznosítható kutatásokat végez. A veszprémi példa alapján reálisnak tartja, hogy az egyetemek bekapcsolódjanak a gazdaság vérkeringésbe. „Ezt a Pannon Egyetem zászlóshajóként akarja teljesíteni itthon, akár a határokon túl is” – ígérte a rektor.
Az ipari forradalom német gazdaságfejlesztés
A negyedik ipari forradalom nem más mint egy német gazdaságfejlesztési program. Dr. Abonyi János, a pályázatnyertes veszprémi program szakmai vezető-helyettese így határozta meg az Ipar 4.0-t. Felismerték ugyanis az ottani stratégák, hogy a digitális transzformációt erősítve úgy fel lehet pörgetni a német gazdaságot, hogy ezzel jobban be tudják integrálni az egyre összetettebb globális ellátórendszerébe.
Dr. Abonyi János (fotó: Domján Attila, Vehir)
De mi kell ahhoz, hogy mi is részesei legyünk ennek az integrációnak? A szakember szerint: tudás. Olyan magas fokú szakismeret, amivel a termelő folyamatainkat egyre inkább automatizáljuk, a folyamatainkat pedig egyre inkább integráljuk. A hazai kis-, közép-vállalkozások is csak így kapcsolódhatnak be az ellátórendszerbe. Addig viszont, amíg a globalizáció előnyeit élvezhetjük, komoly helyi akadályokat kell leküzdeni, főleg, ha egy-egy egész hazai régiót szeretnénk fejleszteni. Ehhez nem csak egy-egy termelő vállalatnak kell a kompetenciáit felkutatni, erre az egész régiónak képesnek kell lenni. Ám erre csak akkor lesz képes, ha az adott régió környezetében megvannak a szakértők, az alkalmas helyi beszállítók, és kialakult az „Ipar 4.0+” , azaz a térségi gazdaságfejlesztési program lehet. „Lokálisan kell gondolkodnunk: úgy fejlesszük a régiót, hogy a negyedik ipari forradalom aktív szereplőjévé válhasson” – fogalmazta meg az egyetemi program alapgondolatát a szakember.
A kisvállalkozásoknál azonban „szűk keresztmetszet”, hogy kevés az erőforrásuk. Nem tudják a termelőrendszereiket lecserélni, hanem lépésről lépésre kell a digitális transzformáció szereplőjévé válniuk. Azaz „barnamezős” Ipar 4.0 beruházásokra van szükségük. Ez tehát az egyetemi projekt egyik célja, hogy olyan megoldásokat hozzon létre, amely ezt a „lépésről lépésre” haladó fejlesztést támogassák.
A másik nehézség az a félelem, hogy a robotok elveszik-e az emberek munkáját, átalakul-e emiatt a munkaerő-piac. A szakember is drasztikusan átalakulésra számít. Más képességekre lesz szüksége a munkavállalóknak. A munkaerőhiány miatt a meglévő munkaerőt is egyre hatékonyabban kell kihasználni. A vezprémi projekt másik ára ezért, amit „Operátor 4.0” programnak neveztek: hogyan tudják a termelési rendszerben dolgozók munkáját hatékonyabbá tenni informatikai eszközökkel.
Fenntarthatóan
A szakember szerint – annak a felmérésben, hogy milyen új képességekre, tudásra lesz szükség, milyen új üzleti modelleket kell megalkotni – az egyetem gazdaság-tudományi kara lesz a projekt kulcsa, az ipari partnerek bevonásával. Az együttműködésben így már a „rendszerek rendszere” jön létre. .Hasznos lesz a műszaki-tudományi kar jártassága a nagy rendszerek optimalizálásban és az ipari rendszerek összekapcsolásával az „okos városok” tervezésében.
Hab a tortán – mivel az egyetem küldetése a fenntarthatóság – hogy ne csak „ellátó-”, hanem a „lebontó rendszereket” is szeretnék optimalizálni. Ehhez megvannak az ipari partnerei az egyetemnek Zala és Veszprém megyében, akik naponta megküzdenek e kihívásokkal. A kkv-kat is bevonva olyan projekteket tudnak így megvalósítani, amelyek – a szakember szerint az ő versenyképességüket is javítják. Velük közösen indítják majd a speciális képzési programot, ami a „legjobb gyakorlatokat” osztja majd meg.
Robotlabor
Mintha a jövőbe csöppentünk volna, úgy fél méter magas „humanoid” robot táncolt időnként egy lábon a Pannon Egyetem veszprémi „robotlaborjában”. Okos is volt, kérésre angolul mutatkozott be, és diszkréten megjegyezte mindkét karjában máris melegszik a motor. Figurás kártyák felmutatásával is kiadták neki az aktuális parancsot, úgy mint az ipari robot-manipulátoroknál. A szellemi kapacitása nem több mint egy netbook-é, de a számítógép alapvető perifériái hiányoznak róla. Programozni az interneten keresztül is lehet, mint az otthoni egy WiFi rutert. Kis fantáziával akár az Ipar 4.0-ban is lehet szerepe a NAO nevű szerkezetnek, hogy például bemutassa a középvezetőknek, a gyárban éppen melyik soron éppen mi történik…
Az egyetemi laboratórium ugyanis alapvetően nem ipari robotok fejlesztését szolgálja, jobbára az egyetemisták ismerkednek itt a robotikával, a robotok „logikájával”. A leendő mérnökök így kapcsolódhatnak be a robotfejlesztésbe a tanulmányaik során egy-két évig. „Olyan mint egy hallgatói játszótér” – mutatta be az innovációs laborműhelyt a részleg egyik vezetője. A diákok egy-egy témát, kis részfeladatot emelnek ki a végtelen robotika világából, és ezeket a fejlesztéseket valósítják meg. Hosszabb fejlesztéseket azonban nem tudnak a tanulmányaik alatt megvalósítani. Amint azt a tanár frappánsan summázta, ismerkednek, úgy „hülyéskednek” a robotokkal, amit egy komoly, több millió dolláros robottal már nem mernének megcsinálni. Ilyen kreatív innováció terméke például az a lánctalpas drón, aminek látzatra nincs sok értelme, de amíg összerakták sok mindent megtanultak a diákok. A laborban voltak Lego-robotok is, amelyekkel középiskolásoknak tartanak bemutatókat, megszerettetve velük a programozást.
Persze nem csak táncoló humanoid robotot láthattunk, volt ipari célú manipuláló robot is, de mint megtudtuk, sajnos gyümölcsszedő változat fejlesztésébe Veszprémben még nem kezdtek a leendő mérnökök. Pedig NAO azért hasonló feladatokra is hadra fogható: üres kávéscsészéket, PET palackokat is szelektíven összegyűjthet a képfelismeréssel. Mérete alapján amúgy is legfeljebb epret tudna szedni.
Facebook Comments