Döbbenetes agrárjövőképet vázolt fel Inotai András Európa Klubjában tartott előadásában Raskó György agrárközgazdász, agrárvállalkozó, a lajoskomáromi Győzelem Kft. résztulajdonosa. Miközben a fejlődő régiókban egyre nagyobb az éhezés, az Európai Unió vezetése – a „fenntarthatóságra” hivatkozva – a jövedelemtámogatásokkal azt célozta meg, hogy egyre kevesebbet és drágábban termeljünk. Jó hír, hogy a jelenlegi krízisek következtében a világ élelmiszertermelése sokkal fenntarthatóbbá, még inkább környezetbaráttá és hatékonnyá válik – hangzott el a rendezvényen, amelynek az UniCredit Bank adott otthont.
Magyarországon erős a nosztalgia a „multifunkcionális” családi gazdálkodás iránt. „De az »ezt én még így tanultam az apámtól«-jellegű hagyományos gazdálkodás zsákutca. Nem lehet fenntartani.” Ezzel szembesítette az érdeklődőket Raskó György agrárközgazdász már előadása legelején.
A FAO a mezőgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek árszintjéről készített októberi kiadványa szerint már 2021-ben kezdődött a drágulás, amikor még nem volt háború. Igaz, a gabona, az olajos mag, a tejtermékek, a cukor és a hús árváltozása alapján készített árindex az ukrajnai invázió után, 2022 áprilisában elképesztően magasra, 160 százalékra ugrott a spekuláció és a pánikhangulat hatására. Utána azonban májusban határozottan csökkent, és ez szeptemberben is folytatódott. (Az index bázisa a 2014-2016-os árszínvonal (100%).) „Egyértelműen cáfolja az index is, hogy háborús infláció van az élelmiszerpiacon, és ezért történt Magyarországon ilyen kimagasló áremelkedés!” – állította Raskó György.
A termékcsoportok közül – drámai emelkedés után – a növényolajok árindexe zuhant a legnagyobbat, amely októberben is folytatódik. Oroszország és Ukrajna ugyanis a világ napraforgó-termelésének 80%-át adja, ezért emelte a háborús konfliktus az egekig az árszintet. Miután azonban kiderült, hogy a két országban az idén rendkívül nagy a termés, ismét zuhanni kezdett az ár.
A gabonafélék piacán is kezdetben emelkedtek az árak, de a csúcshoz képest már 17%-os az árcsökkenés. A tejtermékeknél nem is volt – a nemzetközi piacokon – kiugró emelkedés, lassú csökkenés látszik. A cukor ára pedig emelkedés helyett határozottan csökken a nagy brazil termés hírére.
A tartósnak ígérkező jelenlegi globális élelmiszerdrágulást azonban nemcsak a mai, hanem a fél évszázaddal ezelőtti történésekkel és a hibás támogatáspolitikákkal magyarázta az előadó. Visszatekintése szerint az USA és az Európai Unió az 1970-es években irracionális mértékű támogatással ösztönözte a mezőgazdasági termelés bővítését, hogy olcsó legyen az élelmiszer. Ennek a zöld forradalomnak a következtében Indiában, Kínában és Brazíliában elképesztő méretekben nőtt a mezőgazdasági termelés. A nagy fellendülés a fajlagos költségek csökkenését is magával hozta. Addig az innovációkban, a hatékonyságban soha nem látott mértékű növekedés volt várható a szektorban.
Technikai forradalom
Akkoriban az unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség ész nélkül, a világpiaci áraktól teljesen elszakadt belső árakat hozott létre, és garantált árrendszert működtetett. „Ennek az lett a következménye, hogy a francia vagy a német termelő nem törődött azzal, mit mennyiért lehet eladni, mert jött a támogatás” – idézte fel Raskó György. A támogatást azért adták, hogy még több tejet, gabonát, almát, sertéshúst termeljenek, aminek meglett a böjtje. A túltermelési válságban az 1980-as évek végére eladhatatlan felesleges tejpor-, gabona- és marhahúshegyek keletkeztek, amit az unió és az USA hatalmas exporttámogatással próbált megoldani, rásózni a világpiacra. „Elképesztő mértékű exportszubvenciót alkalmaztak, amivel szétrombolták a világgazdaságot” – emlékezett vissza a szakember. Ahol pedig nem volt agrártámogatás – mint Brazíliában –, ott nagy lett a felháborodás az exporttámogatások miatt. A versenyképes termékek ugyanis ki sem jutottak a világpiacra, szubvenciók nélkül nem tudtak versenyezni. Ezt orvosolta az exporttámogatás és a támogatott mennyiség korlátozására a Marrákesben megkötött GATT/WTO megállapodás. Az egyezmény arra kényszerítette az USA-t és az EU-t, hogy változtasson az agrárpolitikáján, hogy a termelési volumeneket növelő támogatásokat megszüntesse. A feleslegek megszüntetésére ekkor született meg az EU-ban az a szabály, hogy a termőterület tíz százalékát ugaroltatni kell. Az lett az új koncepció, hogy „termelj kevesebbet, inkább adunk cserébe direkt támogatást” – idézte fel az agrárközgazdász.
Kevesebbért többet
A zöldítésért, környezetbarát termelésért cserébe támogatás jár. Paradigmaváltást hozott az EU agrárpolitikájában, hogy „ha kevesebbet termelsz, a támogatást megkapod a termeléstől függetlenül”. A gazdák körében népszerű területalapú támogatásokért cserébe az erősödő zöld mozgalmak, a zöldebb környezetre vágyók megnyerésére föld- és klímavédelmi, állatjóléti szempontokat érvényesítettek a közös agrárpolitikában. Így már 2010-től a műtrágya- és növényvédőszer-használat korlátozása is beépült a támogatási rendszerbe. „Egészen drámai változások történnek 2020-tól, amelyek az agrárpolitikánkat is érinteni fogják” – előlegezte meg az előadó. Emiatt, mint mondta: a döntéshozók, politikusok egyelőre csak kapkodják a fejüket, hogy milyen irányba menjünk. „Miután Németországban az SPD-vel a zöldek kormányra kerültek, az új szövetségi agrárminiszter, Cem Özdemir olyanokat mond, amitől a német gazdáknak leesik az álla. Nemcsak azt, hogy kevesebb élelmiszert termeljünk, hanem azt is, hogy az az élelmiszer legyen drága, mert nem kell olcsó élelmiszer Európába! Legyenek büszkék a környezetbarát, tehát drága német élelmiszerre” – hozott egy abszurd példát Raskó György.
Az a német mezőgazdasági miniszter mondta ezt, aki beállt az „állatipar” ellen tüntető zöldek közé is. Pedig ezzel a megnyilvánulással a szakember szerint olyan nagy húsipari konszernek is súlyos támadásoknak lehetnek kitéve, mint a Tönnies, mert számolatlanul vágja a sertéseket…
A zöld mozgalmak európai megerősödése idején érkezett a koronavírus-járvány, amely az ellátási láncokban súlyos zavarokat okozott. A járvány miatt a nyugati országok gazdaságába sem jutott el az olcsó keleti munkaerő sem, ami megakasztotta a termelést, és ami azóta sem rendeződött, markáns változtatásra kényszerítve a szektort. A szakember megelőlegezte, hogy az olcsó munkákra már nem lesz napszámos. Ha nem automatizálnak vagy robotizálnak a gazdaságok még a gyümölcsszedésben sem, versenyhátrányba kerülnek azokkal a brazil, argentin és török termelőkkel szemben, akiknél még van olcsó munkaerő. Ilyen előzmények után következett idén a háború és az energiaválság, aminek következménye a drámaian nagy termelési költség és élelmiszerár. A hatékonyság javítására a szakember gazdálkodóként ezért üdvözölte az „okos termelés”-koncepciót. Ezzel ugyanis kevesebb vízzel, műtrágyával, vegyszerrel, energiával, azaz természeti és több humán erőforrás állíthat elő ugyanannyi terményt a szektor. Meggyőződése, hogy a gazdák át fognak állni erre a takarékosabb termelésre, ha ezt a támogatási rendszer is ösztönzi. De arra is figyelmeztetett, hogy a takarékos termelés fajlagos költsége, legalább kezdetben nagyobb lesz. A drágább nyersanyagból pedig még drágább lesz az élelmiszer, amint ezt éppen tapasztaljuk. A fejlett országokban ez ugyan nem okoz társadalmi megrázkódtatást az előadó szerint, hiszen ott a jövedelmekhez képest így is olcsó: Írországban a családok a jövedelmük alig 8%-át fordítják élelmiszerre. De máshol igen. Indiától Egyiptomig a fejlődő régiókban: Ázsiában, Afrikában a drága harapnivaló továbbfokozza a társadalmi feszültséget. Ezekben a térségekben a jövedelem 30-40%-át fordították élelmiszerre a családok, de az idén már több mint a felét, ami éhséglázadásokhoz vezethet. A drágaságnak tartós migrációs hullám lesz a következménye a közgazdász szerint, amit már Európa sem szeretne.
A nagy testvér
Mindeközben az Oroszországgal szembeni szankciós politika sem vezetett eredményre Raskó György szerint. Várható volt, mert már a krími válság után bevezetett szankciók is ezt mutatták. Az akkori korlátozások hatására ugyanis Oroszország sikeresen áttért az önellátásra. Az importfüggőségét 40%-ról 25%-ra csökkentette pár év alatt. Mintegy 122 millió hektár szántóval, 92 millió hektár legelővel Oroszország képessé válhat arra, hogy a jelenlegi 160 millió fő helyett akár félmilliárd ember ellátására is megtermelje az élelmiszert. A globális piacokon máris meghatározó búzatermelővé vált, hiszen több mint 100 millió tonnával minden idők legnagyobb termését takarították be az idén. Ebből 60 millió tonnát majd a világpiacra tud szállítani, amely az USA búzatermelésének a duplája. Ezzel a volumennel pedig újabb stratégiai fegyver került Oroszország kezébe az energia mellé. A klímaváltozás következtében az árpa-, kukorica-, cukor-, és növényolaj-termelésben is gyorsan fejlődik az orosz mezőgazdaság, mert új területeket tud bevonni a termelésbe, amelyek erre korábban nem voltak alkalmasak. Fájdalmas tény, hogy az ország a műtrágyatermelésben is világelső, amelyet szintén stratégiai fegyverként vet be. Az éves műtrágyaexportja már évi 7-8 milliárd dollár, de a háború kitörése óta nem szállít Európába. Ez volt az oka, hogy az unióban hét-nyolcszorosára nőtt a tápanyag ára. Itthon ennek hatására 50 ezer forintról négy év alatt 420 ezer forintra nőtt is a pétisó ára, és hiány van belőle.
Az is érzékenyen érinti majd a hazai termelőket, ha Ukrajna szorosabbra fűzi kapcsolatát az EU-val. A 20-300 ezer hektáros óriásbirtokokon a magyarnál sokkal versenyképesebben termelő szomszédos ország ugyanis a világ legnagyobb napraforgó- és növényolaj-előállítója és -exportőre. Kukoricából, árpából, búzából is évi 50-60 millió tonna a kivitele. A felfutóban lévő kukoricatermelés már elérte az évi 40 millió tonnát, ebből 28-32 millió tonna a döntően uniós export. Ukrajna ezért is szeretne mielőbb belépni az EU-ba, és a terményexportjára szabadkereskedelmi megállapodást kötni. Ha azonban az évi 60 millió tonnát termelő EU piacára vámmentesen beérkezne 20-30 millió tonna olcsó ukrán kukorica, az Raskó György szerint elsősorban az olyan határ menti tagországokban törné le a belső árakat, mint pl. Magyarország. Nem mellékes a hazai brojlertartóknak, hogy az ukrán csirkehústermelés is dinamikusan nő, már évi egymillió tonna. Az ország tojástermelése is dinamikusan fejlődik, és a fajlagos költsége 25-30%-kal az uniós szint alatt van.
Ki sem lehet termelni
Nagy kihívás vár tehát a hazai termelőkre, akiknek a versenyképessége viszont a háborús infláció és az energiaválság következtében a költségek növekedésével fordított arányban romlik. Egy hektár búza termelési önköltsége ugyanis 280-320 ezer forintról egy év alatt 470 ezer forintra nőtt. Így a termelés finanszírozásának már akkora lett a forrásigénye, amit a „háborús infláció” idején egyre nehezebb a 15%-os kamatokkal hitelekből megoldani, kitermelni.
A kukorica önköltsége is 380-450 ezer forintról felment 550-650 ezer forintra, de az aszály miatt az ország nagyobbik felében bevételt sem hozott az idei termesztés. Sok gazdaságban nincs miből finanszírozni a jövő évi gazdálkodást.
A növénytermesztőknek némi vigasz, hogy az aszályos évben itthon mintegy 70 százalékkal drágult a búza és a kukorica, de ez takarmánykrízist okozott az állattartóknak. Ami pedig az élelmiszereket illeti, idén augusztusig a drágulás mértéke az unióban átlagosan csaknem 14%, de Magyarországon 33% volt, sőt, itthon szeptemberre már 35,2%-ra nőtt. Ennél még a háborús Ukrajnában és az agresszor Oroszországban is kisebb mértékben drágult az élelmiszer.
A közgazdász ráadásul azzal a fekete prognózissal zárta az előadást, hogy az élelmiszer-előállítás költsége további 20-30%-kal fog növekedni az idei megugrott nyersanyagok és energia felhasználásával. A drágulás lendületét azonban megtörheti, hogy a kiskereskedelmi forgalom szeptemberben már 8%-kal meredek csökkenésbe kezdett, és ennek egyhamar nem is lesz vége. A szakértő szerint a trend – háború nélkül is – a következő évtizedekben reálértékben magasan fogja tartani a mezőgazdasági nyersanyagok árát is.
A cikk a top agrar magazin 2022. november-decemberi számában jelent meg. A lapszám digitálisan a Laptapíron olvasható az összes korábbi számmal együtt.
Facebook Comments