A pandémiás helyzet meghozta a kertészkedési kedvet Magyarországon a városlakók körében is. Akadtak, akik társasház kertjében, mások közösségi kertben vagy egyszerűen csak az erkélyen kezdtek el növényeket termeszteni. Megélénkült a kereslet a vidéki nyaralók és a zártkertek iránt is. Vannak olyanok is, akik még gondolkodnak, hogy belevágjanak-e a kertészkedésbe és ha igen, milyen formában. Nekik ad tippeket Cseperkálóné Mirek Barbara kertészmérnök, növényorvos, aki szaktanácsadással, oktatással és kutatással is foglalkozik.
1. Fogalmazd meg, mi a célod ezzel
Azért fontos megfogalmazni a célt, mert ebből következik, hogy milyen formában, milyen keretek között érdemes kertészkedni. Ilyen cél lehet például az egészségmegőrzés, azaz a természetben – a kertben – végzett testmozgás, lelki megnyugvás. Valakinek az egészséges és szermentes zöldség- és gyümölcs megtermelése a cél magának és a családnak. Ezekben az esetekben kisebb 50-500 négyzetméteres termőterület is elegendő lehet. Akadnak, akik itt nem állnak meg ennél a méretnél és teljes önellátásra törekednek, sőt a felesleget is tovább értékesítenék más családoknak. Nekik már 1000 négyzetméternél nagyobb területre lesz szükségük.
2. Lesz-e rá elég időd és erőforrásod?
Az idő és az erőforrás is kritikus tényező. A kerttel ugyanis rendszeresen kell foglalkozni, csak november közepe és február közepe között minimális – kevés – a munka vele. Ugyan márciusban és áprilisban elég csak hétvégénként kertészkedni, májustól azonban már kétnaponta ott kell lenni (ez az intenzív gyomosodás időszaka) és hosszú a feladatok listája: öntözés, talajtakarás, kártevők figyelése, irtása, egyéb növényvédelmi beavatkozás stb. Augusztus-szeptemberben már kicsit kisebb a hajtás, de ez a másodvetések időszaka, és nagy munka a befőzés, a tartósítás.
Ha naponta 8-10 órát dolgozol a szakmádban, akkor egy önellátásra termelő kert gondozása munkaidő után már rendkívül feszes időbeosztást követel. A természet ugyanis nem vár meg, nagy az esélye, hogy csak futsz a szezon után. Az életkorod is meghúzza a határokat: ha nincsen segítő családtag, vagy napszámos, akkor 50 év felett már túl nagy teher lehet egy 1500-2000 négyzetméteres terület. És általában, a tapasztalatok szerint, ebben a munkában leginkább csak magadra számíthatsz…
3. Válaszd ki körültekintően a területet
Nagyon sok múlik azon, hogy a megfelelő terület válaszd ki. Ehhez érdemes szaktanácsadó segítségét igénybe venni. Ha ugyanis rossz a talaj termőképessége, ráadásul az invazív gyomokkal is meg kell küzdened, az túl sokba kerül és reménytelennek tűnő harc. Budapest környékén egyébként viszonylag magasak a külterületi telekárak, miközben a talaj termőképessége, minősége csak közepes vagy átlag alatti. A Dunakanyarban például erősen kötött a talaj, Pesttől délre pedig homokos. Sokat spórolsz tehát azzal, ha szaktanácsadóval vizsgálod meg, méred fel a területet és így jót választasz.
Lényeges az is, hogy öntözhető legyen a terület. Egy 1000 négyzetméteres hobbikertet fúrt kútból még gazdaságosan lehet öntözni, de vezetékes vízzel már luxus. Helyi vízellátás nélkül – hordóban hozva a vizet – pedig nemcsak körülményes, nem is gazdaságos. Ha rendelkezésre áll elegendő víz, akkor jobb híján slaggal is öntözhetsz, de érdemes kiépíteni, folyamatosan fejlesztened az öntözési rendszert. Erre a célra zöldséges kertbe és gyümölcsösbe is a telepített csepegtető öntözés a leggazdaságosabb és szükség is van rá a minőségi terméshez.
4. Legyenek meg a megfelelő eszközök
Egy balkonkertnek, egy magaságyásnak vagy egy udvari kiskertnek minimális az eszközigénye, csak az alapvető kéziszerszámok kellenek hozzá (ásó, gereblye, sorhúzó és gyomírtó kapa, metszőolló), hogy erre a kedvtelésünkre, az otthoni kertészkedésre is a minimálisan szükségesnél több pénzt fordítunk. Egy 1500-2000 négyzetméteres területhez azonban már nagyjából 1-1,3 millió forint értékű géppark kell a fűkaszától, a permetezőgépen át a rotációs kapáig és az ehhez szükséges adapterekig.
5. Mit vessek?
Ezt előre, alapos meg kell tervezni, de valami mindig legyen a földben, és ha egy zöldséget már betakarítottál, utána következzenek a helyére másodvetések. Így lehet a legtöbbet kihozni a kertből.
Márciusban már el lehet kezdeni a gyökérzöldségek: a sárga- illetve a fehérrépa-, a hagymafélék, a karalábé, a spenót, a retek, a fejessaláta, a tépősaláta vetését. De már ezelőtt, otthon a lakásban elkezdhetjük a palántanevelést (paprika, paradicsom padlizsán). Utóbbi azért is éri meg, mert egy palánta piaci ár már 400-500 forint, míg egy 60 forintos vetőmag-csomagból 250 paradicsompalántát nevelhetsz.
Májusban aztán jöhet a retek helyére a cékla vagy a zöldbab, valamint a melegigényes zöldségek: a paradicsom, a paprika, a dinnyefélék, az uborka. Augusztusban is vethetünk újra salátát: őszre szép lesz, lassabban is magzik fel.
Egy 100 négyzetméteres kertre – ilyen vetésforgóval – a vetőmag-költség nem több 3000 forintnál. Az itt termelt zöldség kiskereskedelmi értéke viszont 200 000-250 000 forintot is elérhet. Ebbe csak a saját munkaerőnket és szabadidőnket kell befektetni. Közben pedig a kerti testmozgással egészségesebben élek és táplálkozom. Nehéz kérdés, hogy érdemes-e piacra termelni? Ez inkább gyakorlott szakmabelieknek ajánlott, amelyhez jóval nagyobb terület is kell, mert ezt már csak főállásban éri meg végezni. A legtöbb kiskertész jobban jár, ha a felesleget befőzi, vagy ismerőseinek adja.
6. A magaságyás előnyei és hátrányai
Városi kertészek körében népszerű a derékkímélő magaságyásos termesztés. Nem csak az az előnye, hogy nem kell hajolgatni, a kutya sem károsítja az ágyást. Mivel saját magad állítod össze a talajt, ezért a helyi szennyezett vagy rosszabb minőségű termőföldnek sem leszel kiszolgáltatva, és kontroll alatt tudod tartani a termesztést. Az így összeállított talajon az első években látványosan teljesítenek a növények a magaságyásban.
Vannak azonban hátrányai is: kisebb a termőfelület, ezért érdemes értékesebb növényeket termeszteni benne. Ha valamilyen kórokozó kerül a talajba, akkor – zárt rendszer lévén – nem érvényesül a talajok hagyományos egyensúlyra törekvő, öngyógyító képessége. Ez esetben csak talajcserével lehet megoldani a problémát. A magaságyásban amúgy is érdemes 3 évente alapos átforgatni a talajt. Mivel ez a sekély talajréteg könnyebben is kiszárad, fokozottan kell figyelni a víz- és a tápanyag-utánpótlásra.
A magaságyás talajának összeállításakor ügyeljünk arra, főleg, ha zsákos virágföldet veszünk, zöldségnevelésre alkalmas semleges közeli (7) legyen a pH-értéke.
Magaságyásba érdemes kis helyigényű, vagy felfuttatható növényeket (sütőtök, uborka) termeszteni. A paprika, a padlizsán, a karfiol, a fejeskáposzta, a fejessaláta is ide való. A paradicsomot támrendszerrel termeld, így alatta elfér a saláta, ami az árnyék miatt még zöldebb is lesz.
A külföldi gasztronómia divattal különleges növényeket is termeszthetsz a zöldségeskertekben és a magaságyásokban. Ilyen például az ázsiai salátafélék, a mizuna, a pak choi, az egérdinnye, az ehető csalánféle, és a koriander is. Ezeket a különlegességeket többnyire hobbiszakácsot termelik a saját családjuknak vagy éttermek rendelik meg a kistermelőktől.
7. Kinek jó a fólia?
Főleg az önellátásra törekvőknek, nagyobb kertekben, érdemes fóliasátrat is telepíteni, mert nagyobb stabilitást, termésbiztonságot ad, a palántanevelésben is behozza az árát. Nagyobb eső, jégeső nem tesz kárt így a növényekben. A februári szélviharok okozta fóliakár azonban megmutatta, hogy a fóliával is lehet kárt elszenvedni.
8. Építs az ökológiai szemléletre
Cseperkálóné Mirek Barbara javasolja, hogy ökológiai szemlélettel, a természettel együttműködve kertészkedjünk. A különböző kultúrákat egy vegyes ágyásban termesztve nem biztos, hogy azt és annyit termelek majd, amennyit elterveztem. Szermentesen a hagyományos – vegyszeres, műtrágyás – technológiához képest kisebb lesz a hozam, de valamennyit mindig teremni fog. Ám vegyes ágyásban is, jól megválasztott előveteménnyel, vetésforgóban, talajtakarással, a növényeket kondicionálva is elérhetek szép sikereket. Sokat segítenek ebben az ökológiai gazdálkodásban bevált védőnövények. Például a sarkantyúvirág magához vonzza a levéltetveket, amelyek így nem a káposztaféléket fogyasztják. Az illatos virágzó koriander távolt tartja a káposztát károsító földibolhát és a káposztapoloskát. Érdemes azonban az arányokra is figyelni a növény-társításoknál, mert nem elég egy sor zöldbab mellé egyetlen tő borsikafüvet ültetni. Ez is elriasztja valamennyire az illatanyagával a zöldbab levéltetűt, de ennél több kell.
9. Műtrágya helyett…
A műtrágya és a tápoldatok nem tesznek jót a talajéletnek. Ezért a szakember szerint inkább szerves trágyát juttassunk ki: ősszel és kora tavasszal feltöltő trágyázással. Ezután jöhet majd a fejtrágya, de a paprikatőnél – szarvasmarha-trágya helyett – inkább a gyorsabban ható csirketárgyát javasol, amelyet granulálva is megvásárolhatunk. Szezon közben pedig jól jön a házi komposzt is. A gyepről lekaszált füvet a paprika sorok közé terítve is folyamatosan pótolhatjuk a tápanyagot, de a borsószár is jó lehet a talajtakarásra, mert pillangós növényként nagy a nitrogéntartalma, ezt a káposztafélék meghálálják.
10. Adj magadnak időt
Cseperkálóné Mirek Barbara úgy tapasztalja, hogy körülbelül három év alatt jön bele az elhivatott amatőr a kertészkedésbe. Még akkor is, ha van érzéke a mezőgazdasághoz és képezi magát. Ennyi idő kell a szemlélet kialakításához, a területi adottságok megismeréséhez – például, hogy kitapasztald, melyik az uralkodó szélirány és hol van a kertben egy-egy fagyzugos hely, de mindenek előtt, hogy melyik növény hol érzi jól magát. A lényeg az, hogy csináld és ha problémád van, kérdezz meg szakembereket, nézz utána és tanulj a hibákból.
Készíts magaságyást!
A talajszint fölé alig tíz-húsz centiméterrel megemelt termőhelyet is magaságyásnak nevezzünk, ennyi a termőréteg is elég lehet a zöldségeknek. Praktikusabb azonban – jobban is néz ki – ha egy méter magasat építjük. Így ugyanis nem kell hajolgatni gyomlálás, palántázás közben.
Először – például faanyagból – raklapból, deszkából – el kell készíteni az ágyás keretét, aminek a belső oldalát szigetelni kell a nedvességtől, hogy ne korhadjon el a fa. Ehhez favédő lazúrfestékkel itassuk át a keretet.
A 10-30 centiméteres emeléshez a keretet töltsük fel 100 százalékban érett, fekete komposzttal, de a magasabb ágyásokat rétegezve töltsük meg. A mélyebb rétegbe vastag ágakat, arra lombot, e fölé vékonyabb ágakat, akár fa-, fűnyesedéket tegyünk, a felső 20-30 centiméterre pedig itt is terítsünk komposztot. Így először a fűnyesedék bomlik le, majd a mélyebb rétegekben a többi, a benne lévő tápanyaggal, nyomelemekkel táplálva a magaságyást. Ezzel a módszerrel csak ritkábban: nem 2-3 év helyett elég 5-6 esztendő után cserélni a talajt.
Öntözőrendszert is telepíthetünk a magaságyásba. Ehhez az ágyás legaljára szemcsés-kavicsos réteget kell teríteni. Az ágyás két sarkán vezessünk le gumi öntözőcsövet és amivel a vizet a kavicsrétegre juttatjuk, ahol megáll, összegyűlik, és ahonnan a talaj hajszálcsövein át adagolva jut a növény hajszálgyökereihez.
Megjelent az Top agrar magazin 2022. tavaszi különszámában. Az összes lapszám online a Laptapíron olvasható.
Facebook Comments