Csicsóka, az újra felfedezett csodanövény

Inkább takarmánynak, mint zöldségnek tekintik, pedig a gumója emberi fogyasztásra is kiváló. Keményítő helyett inulint tartalmaz, amely főzés után fruktózzá alakul. Magyarországon korábban ez volt a „szegények krumplija”, egyes országokban ma már az elegáns éttermek étlapján is szerepel ez a sajátos zamatú gyógynövény.

-Görög Emese-

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a napraforgó rokona, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gumós, 0,5–2 méteresre növő, évelő növény. Tavasszal, fiatalon össze is téveszthető a napraforgóval. Nálunk földialma, tótrépa névvel is illették. Amerikában őshonos, a spanyol nyelvterületen egyebek közt papa de caña (nádkrumpli), criadilla de agua (vizes gumó), castaña de tierra (földi gesztenye), girasol de Canadá (kanadai napraforgó), alcachofa de Jerusalén (jeruzsálemi articsóka) néven ismerik; a legnépszerűbb elnevezése, a tupinambo a tupi őslakos nép nevéből származik. Ez az egyik legrégebben termesztett faj Amerikában. Az indiánok különféle törzseit nemesítették még évszázadokkal azelőtt, hogy az európai felfedezők megérkeztek volna a kontinensre. Samuel de Champlain francia felfedező 1605-ben találkozott a csicsókával a Tőkehal-fokon. Amerikából 1613-ban hozták Párizsba, innen terjedt el Európa egyéb országaiban is. Fontos szénhidrátforrás volt az emberi és az állati táplálkozásban. Jelentősége a burgonya behozatalával csökkent, de a második világháború után újból felértékelődött. Honosított növénynek számít egész Európában, Ázsia mérsékelt övi területein, Dél-Amerikában és Ausztráliában.

A csicsóka augusztus elejétől virágzik. A virága a margarétáéhoz hasonló, 5-10 centiméter átmérőjű, intenzív aranysárga színben pompázik. Mivel kései virágzású, a mi éghajlatunkon a magok nem tudnak kifejlődni, de a gumójáért termesztik, mint a burgonyát. Gumói megvastagodott szárképletek, amelyek 5-20 centiméteres gyökereken alakulnak ki. A rücskös, barázdált felületű, hosszúkás, szabálytalan alakú, 7-10 centiméter hosszú, 3-5 centiméter átmérőjű gumók héja fajtától függően halványbarna, fehér, vörös és lila is lehet, húsa fehér. Rendkívül sok inulint tartalmaz, ami nagy lehetőség a cukorbetegeknek és a lisztérzékenyeknek, illetve jól hasznosítható az élelmiszer-, a cukor-, az alkohol- és a bioetanol-iparban is. A gumókivonatát a kozmetikaipar különféle bőrtápláló készítményekben használja. A nagy szénhidráttartalmú gumója állati táplálék is: kérődzőket takarmányoznak vele, s a zöld szárát és a levelét is etetik, bár utóbbiak felfúvódást (meteorizmust) okozhatnak.

BELTARTALMA ÉS GYÓGYHATÁSA

Nemcsak inulinban igen gazdag a csicsókagumó, beltartalmának több mint tizenöt százaléka fehérje. Az összes esszenciális aminosavat kedvező arányban tartalmazza: különösen lizinben és metioninban bővelkedik. Sok benne az ásványi anyag is. A kedvező nátrium:kálium arányával ajánlott a magas vérnyomásúaknak. Kiemelkedő réz- és vastartalma kedvezően hat a hemoglobin képződésére, segít megelőzni a vérszegénységet. Fontos vitaminforrás is. Különösen C-vitamint, B-komplex-vitamint, és béta-karotint tartalmaz. A gumók C-vitamin-koncentrációja nagyobb, mint a többi gumós növényé. Folsavszintje kifejezetten magas. E tápanyagokkal a csicsóka fontos energiaforrása szervezetünknek. Ideális táplálék betegségből felépülőknek, erős fizikai munkát végzőknek, illetve sportolóknak. Mivel a gumója 80%-a víz, vízhajtó, tehát hasznos a reumában és a folyadékretencióban szenvedők számára. Keményítő azonban nincs vagy alig van benne, sokkal kevesebb, mint más növényi gumókban, a poliszacharidok fruktánok, főleg inulin formájában vannak jelen benne. Utóbbi vízben oldódó prebiotikus rost. Az emberi szervezet számára ez szinte emészthetetlen anyag, csak a vastagbél kezdi meg a lebontását. Az ott élő bélbaktériumok az inulint rövid szénláncú zsírsavakká alakítják, amelyek a vastagbél sejtjeit táplálják, csökkentik a vastagbélrák kockázatát.

A csicsóka segíti a bélflóránk regenerálódását, stimulálva az aktivitását, ezzel hozzájárul immunrendszerünk erősítéséhez a patogén baktériumok szaporodásával szemben, megakadályozza a rák különféle típusainak a kialakulását. Emellett segíti a kalcium és a magnézium felszívódását is, szabályozza a vércukorszintet, stimulálja az epetermelést, és csökkenti a húgysav- és a koleszterinszintet, megköti ugyanis a bevitt zsír egy részét, megakadályozva a felszívódását.

Fogyasztása ezért a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők, valamint a cukorbetegek számára kifejezetten ajánlott. Csaknem négyszer annyi rost van a csicsókagumóban, mint a burgonyában, ami fokozza a teltségérzetet, és mivel csak alig egy százalék zsírt tartalmaz, kiváló a fogyókúrás étrendben a krumpli helyett.

Arra figyeljünk, hogy a csicsóka túlzott fogyasztása az emészthetetlen beltartalma miatt hasmenést, hasi fájdalmat, gázképződést és bélpuffadást okozhat. Egyszerre csak keveset fogyasszuk, és azt sok folyadékkal vigyük be szervezetünkbe. Az ajánlott napi adag felnőttek számára mindössze 150-200 gramm, azaz egy közepes méretű gumó. Terhesség alatt kerülendő a fogyasztása. A népi gyógyászatban vágyfokozó hatást is tulajdonítanak a csicsókának.

TERMESZTÉSE

Kertünk díszítésére is használhatjuk a csicsókát elszigetelt csoportokban, vagy a kerítés elfedésére, a tűzfal élénkítésére. Vágott virágként otthonunk belsejét is hangulatosabbá teszi. Ellenálló növény, ezért termesztése egyszerű. A laza, jó vízellátású, termékeny talajokat kedveli, de a legrosszabb területeken – sekély termőrétegű, kötött talajokon, futóhomokon – is megél. A napsütést szereti, de félárnyékos helyekre is ültethetjük. Előnyben részesíti a mérsékelt éghajlatot, ám jól viseli a szélsőséges fagyokat is mínusz 15 fokig. A hidegtől „megéghet” a levele, a szára, de a tövéből újból kihajt. A gumókkal októbertől májusig szaporítható. A nagyobbakat vágjuk kettőbe vagy háromfelé úgy, hogy mindegyiken legyen legalább egy-egy szem, amelyből kicsírázik. Valójában minden apró darabja, amely a betakarítás után a földben marad, valószínűleg kihajt, és új növényt hoz létre. Ennek ismeretében válasszuk helyet a kertünkben, mivel később szinte kiirthatatlan. Erre utal az egyik esküvői jókívánság: „Szaporodjatok, mint a csicsóka!” Több európai országban invazív fajnak számít a növény.

Ültetés előtt mélyen lazítsuk fel a talajt, hogy a gumók ki tudjanak hajtani, keverjünk bele érlelt marhatrágyát vagy komposztot. Helyezzük a gumókat 8-10 centiméter mélyre, 60-70 centiméter sor- és 40 centiméter tőtávolságra. Bár a csicsóka jól bírja a szárazságot, a gumók megjelenésekor és növekedésekor fontos a folyamatos, de árasztás nélküli öntözés. Tápanyagigényes növény, ezért ha gumójáért termesztjük, trágyázzuk évente akár többször. A kártevők szerencsére nem jelentenek gondot, bár a lisztharmat károsíthatja. Szódabikarbónás oldattal (0,30–1%) védekezhetünk ellene, szükség szerint 1–8 alkalommal. A permetezést minimum 10 naponta ismételjük. Az Európai Unióban is jóváhagyott gombaölő hatású permetszert, a lecitin hideg vizes oldatát is alkalmazhatjuk. A lecitin arányát a fertőzés mértékétől függően kell megválasztani (75-200 g / 100 l víz), amit 2–4 alkalommal használhatunk, minimum 5 napos intervallummal. A szárak gyérítésével is elkerülhetjük a fertőzések kialakulását, egyben hozzájárulunk az erősebb gumónövekedéshez.

A gumókat ősszel, a virágzás után 4–6 héttel kezdjük betakarítani. Mivel a gumó érzéketlen a fagyra, csak annyit szedjünk, amennyire éppen szükségünk van. Ha mégis többet szedtünk, távolítsuk el a puhákat és a sérülteket, és tároljuk hűvös, száraz helyen, kerülve, hogy a levegővel érintkezzen: tegyük homokkal teli ládába. Rövid időre perforált műanyag zacskóban a hűtőszekrény fiókjában is tárolhatjuk.

A cikk a top agrar magazin 2020/12. számában jelent meg. A teljes lapszámot és az összes korábbi kiadást elolvashatja a www.laptapir.hu oldalon.

Facebook Comments