Még a rendszerváltás előtt, 1988-ban költözött a szentesi Pillár család a panelből jelenlegi otthonába. Idősebb Pillár József kertészmérnökként ekkor látta meg az üzleti lehetőséget a hideg és fűtött növényházakban. A szentesi Kertészeti Kutató Intézet Kutató Állomásának kutató munkatársaként Dr. Szalva Péterrel, az akkori igazgatóval közösen nemesített díszkáposzta termesztésébe és forgalmazásába fogott.
Egy évvel később id. Pillár József már három piros és három fehér fajtáról meg is kapta a fajtaelismerést. Mindmáig találkozhatunk köztereken ezzel az ősszel színesben pompázó növénnyel. A fajtanemesítő kertész megkereste termékével a neves budapesti szállodák séfjeit is, akik azonnal meglátták a lehetőséget az akkoriban még újdonságnak számító fajtában, és elkezdték rendelni a díszkáposztát.
Felfutott a gazdaság. Télire fűtött fóliákban tárolták a termést a folyamatos forgalmazáshoz. „Azután merült fel, hogy a díszítő és étkezési salátákat is próbáljuk ki” – idézi fel a fia, ifjabb Pillár József, aki a kezdetektől segédkezik édesapjának. Magyarországon addig csak fejes és jégsalátát termesztettek nagyüzemi keretek között – szezonálisan. „Kezdetben a díszsalátákból csak a lollo rosso és a lollo bionda fajtát termesztettük. Az éttermekben és a szállodákban erre is volt kereslet, így 1990-től nagy mennyiségben kezdtük termeszteni” – emlékszik vissza. Később a jégsaláta és fejes saláta nyári törzseit próbálták ki, eredményesen. Tíz-, majd százezrével vonták termesztésbe a növényt, ezután a szintén díszítésre alkalmas zöldfűszerek iránt kezdtek érdeklődni. Ezt 1992-től termesztették – jobbára csak a saláta mellé adták a zsákba.
Az ehető virágokkal: begóniával, körömvirággal, feketeköménnyel 1995 óta foglalkoznak a gazdaságban. Majd Kéry Ágnes, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docense, az egyetem Dietetikai és Táplálkozáskutató Tanszékének vezetője egy fontos kutatásba csatlakozott a családhoz, hogy melyik virág ehető, és melyik nem. De ifjabb Pillár József a szakember kutatásaira hivatkozva bizton állítja, hogy több tucat virágot ehetőnek minősítettek ásványianyag- és vitamintartalma alapján, ráadásul még egészségesek is a miniárvácskától (violától) kezdve a begónián és sarkantyúvirágon át a vízifuksziáig. Nem véletlen, hogy ez utóbbi és a viola a két legnépszerűbb ehető virág, dekoratív és egész évben termelhető.
Ostyaízű Pistike
Száz vödörben termeli az ehető virágokat a szentesi kertész, csak a rózsát, a muskátlit és a sarkantyúkát nem. Már maga neveli a palántát, ezt inkább a virágkertészetekből vásárolja a begónia, az árvácska és a vízifukszia kivételével. Ezeket ugyanis ifjabb Pillár József maga szaporítja dugvánnyal. Nem mindegyik ehető virágú faj egynyári. A vízifukszia Afrika egyenlítői vidékéről, az esőerdők aljnövényzetéből származik, és cserjeméretűre is megnő. Szereti a meleget, kifejezetten igényli a párás környezetet. A jelenlegi hazai éghajlaton ezért csak fóliában lehet termeszteni. amit azonban árnyékol, és védőhálóval lát el a kártevők ellen a szentesi gazda.
Azért is ültetik 15 literes vödrökbe a növényeket, mert termőközegként kókuszt használnak. „Semleges, tiszta (vegyszerezni sem kell), de szemben a kőzetgyapottal, természetes anyag, jobban kapcsolódnak hozzá a szervetlen makro- és mikroelemek ionjai” – érvelt a kókusztermőközeg mellett az ifjú szakember, aki oldattal juttatja ki a szükséges tápanyagot. Ettől ugyanis azt tapasztalja, hogy szebb lesz a szirmok tónusa, színe, és nagyobbra is nőnek a növények. Az ízük azonban ettől nem változik.
Döntő a szépség, mert az ehető virágokat elsősorban díszítőelemként használják, legfeljebb érdekességként kóstolják meg az emberek. Nem is árt az óvatosság, mert például a begónia olyan savanyú, mint a citrom. József azonban maga is szeret csemegézni belőlük a tikkasztó melegben hűsítőként munka közben. Ezzel szemben a vízifukszia – fajtától függőn – édes, édeskés és semleges ízű is lehet, ilyen az „ostyaízű” Pistike virág.
A vödrös termesztés – amelynél mindegyikben két tő található – arra is jó, hogy a hozamot mérjék. Ifjabb Pillár József akár 10-15 ezer virágot is le tudna szedni, de ennek a töredékére mutatkozik igény. „Begóniából egy pár vödör megtermeli a heti szükségletet, mert folyamatosan virágzik. A kétnyári árvácska is megbízhatóan hozza a virágokat, de az egynyári fajok a tél közeledtével már egyre kevesebbet virágoznak. Télen már sem a vízifukszia, sem a minirózsa nem virágzik, mert fényigényes.”
De jóból is megárt a sok. Az ifjú kertész szerint Idén nyáron, a rekkenő hőségben szinte jobban szenvedtek a növények, mint az emberek. Szerencsére a telepnek ártézi kútja van, nem okoz gondot az öntözés, amelyhez csak a keringető szivattyúk működtetése a költség a többi kiadás mellett.
Biológiai a növényvédelem
A virágkertészetben a levéltetvek ellen fürkészdarazsakkal, a tripszek (rojtosszárnyú rovarok) ellen pedig szabad szemmel alig látható, gömb alakú szvirszkij rovarokkal védekeznek. „Nagyon hasznosak, elfogyasztják a tripszek lárváját, amik így nem fejlődnek ki, és nem teszik tönkre nedvszívással a virágokat” – magyarázza József.
A hernyók ellen olyan baktériumot használnak, amely meggátolja a kártevők nyelését. A liszteske ellen macro lupus rovarokat vetnek be, amelyek felszaporodva felfalják a liszteskéket. A takácsatka-kártétel ellen ragadozó atkákkal és öntözéssel védik meg a növényeket, ami lemossa róluk a kártevőket. Az is biológiai védekezésnek számít, ha éppen nincs feltéve a rovarháló, akkor egy-egy verébcsapat repül be a fóliába, és elfogyasztja a takácsatkákat.
Úgy bevált a biológiai védekezési gyakorlat, hogy hat-hét éve már nem is telepítenek újabb rovarokat a kártevők elpusztítására a fóliákba, mert elegendő a már ott felszaporodott saját állomány. Be sem kell avatkozni, a természet teszi a dolgát.
„Gombaölő szereket sem használok, mert nincs értelme” – ismeri el József. Vegyszerek helyett inkább szellőztet, és tartja az optimális hőmérsékletet, mert a tapasztalatai szerint „onnantól kezdve nincs gond!”
Válságálló színkavalkád?
Miután a virágokat kosárba szedte, habtálcára teszi, és folpack fóliával fedi. Így viszik az ehető virágokat a felső kategóriás éttermekbe és szállodákba. „A jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez az ehető virágok termesztésének” – ismeri el Pillár József, aki már a koronavírus-járvány elmúlt két éve alatt is hasonló visszaeséssel szembesült az étterembezárások miatt. Budapestre már nem is értékesít a gazda, mert a fővárosi partnerei a pandémia, vagy az energiaválság miatt elmaradtak. Mostanában főként szolnoki éttermek vásárolnak a szentesi virágcsemegékből. A még megmaradt partnerek azonban folyamatosan rendelnek – így életben tartva a kis gazdaságot.
„Elsősorban a Hollandiából rendkívül drágán importált áru jelent számunkra konkurenciát. Pedig amíg egyetlen hollandiai virágért akár 5 eurót (kb. 2070 Ft) kérnek, mi egy egész habtálcára valót adunk ugyanennyiért” – mondja Pillár József. Olyan vendéglátósokról is hallott, akik maguk termelik meg az ehető virágokat. Úgy becsüli azonban, hogy a hazai nívós éttermek akár fele is tányérra teheti a jövőben az ehető virágokat. Ez körülbelül tányéronként 50-60 forint többletköltséggel jár az étteremnek. „Bár még mindig jövedelmező az ehető virágok termesztése, az egyre emelkedő költségek – leginkább a drágább munkaerő – miatt apad a haszon. Mégsem emelhetek a 3 éve változatlan árakon” – ismeri el a kertész. Nem akarja ugyanis elveszíteni a még megmaradt partnereit. Ha kikerülünk ebből a háborús sokkból, majd emelünk az árakon” – borítékolja a gazda.
Vízifukszia
Afrika egyenlítői részéről, az esőerdők aljnövényzetéből származik ez a 3-5 centiméteres virágokat hozó növény. Kedveli a meleget, de a szárazságot nem, ezért nyáron öntözni kell. A klímaváltozás miatt már itthon sem lehet szabadföldön termeszteni: zárt termőhelyen, árnyékolással viszonylag biztonságos a termesztése.
Sarusi István
Nyitókép: Pillár József begóniát szed.
A cikk a top agrar magazin 2022. november-decemberi számában jelent meg. A lapszám digitálisan a Laptapíron olvasható az összes korábbi számmal együtt.
Facebook Comments