Lekvárként jobban megéri  – Csépe Balázs, Vácegres

Nem klasszikus gazdatörténet Csépe Balázsé. A Salgótarjánban felnövő, Budapesten élő környezetgazdálkodási agrármérnök tíz évet dolgozott az agrárminisztériumban, aztán Vácegresen öt hektáron belevágott álmai megvalósításába, a málna-, szeder és kajszitermesztésbe. Hogyan építette fel gazdaságát, és miként adja el termékeit?

„Szeretem a földet, a gyümölcsöt, ez a vonzalom fokozatosan alakult ki bennem” – kezdi élete történetét a 45 éves Csépe Balázs. Hosszú utat járt be, míg a Gödöllői-dombság lankái között megbúvó Vácegres határában közel öt hektáron gyümölcsöt kezdett termeszteni. Salgótarjánban született, nem gazdálkodócsaládba. Csak a nyúltenyésztéssel foglalkozó anyai nagyapjának volt kétezer négyzetméter kertje, ahol gyerekként Balázs borsót, hagymát termesztett. Az érettségi után a gödöllői Szent István Egyetem környezetgazdász szakára jelentkezett, 2000-ben diplomázott. A tanulmányai közben a hollandiai Drontenben mezőgazdasági üzemgazdászi végzettséget is szerzett, majd két évet töltött a versenyszférában. 2003-ban megpályázta a Földművelésügyi Minisztériumban az EU-s támogatások részlegére hirdetett állást, ahová egy angol és egy magyar állásinterjú után fel is vették. Több mint tíz évet töltött a tárcánál. Volt szakmai tanácsadó, osztályvezetőként felelt a Nemzeti vidékfejlesztési tervért, és hozzá tartoztak a fiatal gazdákat segítő programok is.

Nagy váltásra szánta el magát 2014-ben, amikor a tárca vidékfejlesztési és EU-támogatásokért felelős részlege a Miniszterelnökséghez került, majd Kecskemétre költözött. „Nem vállalhattam a Budapest és Kecskemét között a napi ingázást, miközben Vácegresen éppen elindítottam a gazdálkodást. Felmondtam” – emlékszik vissza. Onnantól már csak a birtokra koncentrált. Sokan óvták a gazdaléttől azzal, hogy „nem tudod, mire vállalkozol”, de akadtak, akik bíztak benne. „Akkora volt bennem az elkötelezettség és a hajtóerő, hogy még a feleségem sem próbált lebeszélni” – meséli Balázs. 

Minden pénzét beletette

A vállalkozás elindítása földvásárlással, az eszközök – a 26 lóerős kistraktor, az öntözőrendszer – beszerzésével és a növények telepítésével nagyjából 22-23 millió forintba került. Minden megspórolt pénzét beletette, még a leendő lakásának az árát is. Segített a Fiatal gazda pályázattal 2014-ben elnyert 40 ezer eurós (akkor 10 millió forint) támogatás is, de ez az összeg önmagában messze nem elegendő egy gazdaság létrehozásához – figyelmezteti Balázs a hasonló terveket szövő leendő gazdálkodókat.

Hogyan néz ki most a gazdaság? Csépe Balázsnál egy-egy hektáron málna és szeder, csaknem három hektáron, 900 fán kajszibarack terem. A fajtaválasztásnál figyelt arra, hogy jól bírják az időjárási viszontagságokat. A málna fertődi zamatos, a kajszi gönci magyar, illetve magyar kajszi, a szeder szerb csacsanszka és loch ness.

Csépe Balázs munka közben

Úgy ültetett, hogy a kajszi java része a domb tetején helyezkedjen el, ahol ritkábbak a fagyok. Most körülbelül az állomány harmadát, felét érte valamilyen fagykár, a dombtetőn levőket nem. Fagy ellen egyébként külön nem védekezik, mert szerinte nem éri meg. „A ködgyertyás megoldás például hektáronként, éjszakánként akár 600 ezer forint, nem hozza be az árát.”
A csapadék is gondot okoz időnként. Tavaly májusban Vácegresen egy hónap alatt 197 milliméter eső esett, az éves mennyiség harmada. A rezes permetezés ellenére jöttek a gombák, és odalett a málnatermés egy része.

Kétezer forintos órabérért sem jött szedő

Málnából hektáronként 2-2,5 tonnát, szederből 2,5-3-at lehet leszedni, a fiatal, ötéves kajszis még nem érte el termőképessége maximumát. „Ha igazán termőre fordul, jó lenne elérni a 8-10 tonnás hektáronkénti átlagot. Akkor a gazdaság már el tudná tartani a családot” – mondja Balázs.
Az ültetvény extenzív, a málna kivételével nem műtrágyázzák, „bioközeli” – elképzelhető, hogy a gazda idén elindítja az átminősítést. Öt év alatt egyszer használt rovarirtó szert, csak gomba ellen permetez. Gyomot mechanikusan irt: a sorok között kaszál, a málnatövek között kézi munkával szedi, illetve szedeti ki az oda nem való növényt.
Balázsnak nincs állandó alkalmazottja. Munkacsúcsok idején – a málnánál kötözéskor, ritkításnál és szedésnél – jön segítség. A gazdálkodás elején a környékről toborzott alkalmi munkavállalókat, de jelenleg már 2000 forintos órabért ígérve sem talál minőségi munkást. Így a tágabb család segít be neki, az unokatestvérek jönnek Nógrád megyéből.

Így megy a direkt értékesítés

Csépe Balázs az elmúlt öt évben frissen adta el a gyümölcsöt, közvetlenül a vásárlóknak, mindenképp ki akarta kerülni a kereskedőket. A nagybani piacon egyszer járt, a málnáját 900 forintért akarta volna átvenni a kereskedő, aztán 3000 forintért árulta volna a magyar prémiumterméket. Inkább hirdetett netes csatornákon: weboldalon, Facebookon, apróhirdetési szájtokon, illetve használja az Ittaszezon.com portált, ahol átadópontra kell szállítania a megrendelt árut. Így tavaly kilónként 2000-2200 forintot lehetett kapni a málnáért és a szederért, a kajsziért 500-600 forintot. Bevallja, hogy ennyi gyümölcs eladása frissen rettenetesen stresszes, sok rohanással, autózással járó feladat, a málna ugyanis hűtés nélkül huszonnégy órás gyümölcs. Ettől az évtől ezért stratégiát vált: már nem ad el friss gyümölcsöt, inkább feldolgoztatja, és lekvárként értékesíti.
Egy élelmiszermérnök ismerőse gyártja a terméket az üzemében, tavaly már el is indult a kísérleti gyártás. A gazda saját márkát is elkezdett építeni ehhez Balázsáldás név alatt kerülnek forgalomba a termékek. A lekvár előnye a friss gyümölccsel szemben, hogy nem romlik meg, tovább tudja keresni a helyét a piacon, kisebb az áringadozás, és a feldolgozott termék jobb áron adható el. Csépe számításai szerint évente öt-tízezer ezer üveg lekvárt tud majd előállítani. „Ez ahhoz nagy mennyiség, hogy egyesével adjam el, ahhoz viszont kevés, hogy kereskedelmi láncok rendeljenek.”

Szeretne külföldi boltokba is bejutni, amin sokat dolgozik mostanában. „Az egyetemi évek alatt szerzett külföldi kapcsolataimat mozgattam meg Észak-Olaszországban, Finnországban, Hollandiában. Nagyobb városok boltjait keresem meg, termékmintákat küldök nekik” – árulja el a gazda. 

Mi a titka, hogy egy magyar termék megtalálja a helyét a külföldi piacon? „Szükséges ismerni az adott ország nyelvét, vagy legalább angolul kell tudni. Én a termékeim mellé német vagy angol nyelvű minősítést, tanúsítványt adok. A fogyasztók egyre tudatosabbak, és ez rákényszeríti a gazdákat is, hogy független szakértők igazolásaival bizonyítsák termékük tartalmát, például azt, hogy nincsenek benne szermaradványok.”

Nem csökkennek jelentősen a támogatások

A málna jövőjéről elmondja: ő is olvasott elemzéseket arról, hogy a klímaváltozással eltűnhet a gyümölcs Magyarországról. „Húsz év alatt valóban jelentősen, tizenötezerről alig ezer hektárra csökkent az országos termőterület, de számomra nem a klímaváltozás, hanem a munkaerő hiánya a legnagyobb veszély” – jegyzi meg.

Az uniós támogatásokban nem vár lényeges változást. „Az EU agrárpénzei lélegeztetőgépen tartják az európai élelmiszer-termelést. Ha drasztikusan csökkennének a támogatások, robbannának az élelmiszerárak, vagy jelentős piacuk nyílna a nem EU-s termékeknek, ezzel egyidejűleg sok európai gazda egzisztenciális válságba kerülne, amit nem engedhet meg magának a politika. A jelenlegi járványhelyzet pedig megmutatja, hogy egy ország, régió élelmiszer-önellátása stratégiai előny” – véli a gazda.

Megérte váltani a kiszámítható, városi minisztériumi munkából értelmiségiként? – kérdezzük. „Rengeteg hátulütője van a gazdálkodásnak. Amikor éjszaka fejlámpával ülteted a málnát, amikor negyven kilogramm gyümölccsel rohansz a vevő után, mert nem tudod lefagyasztani, amikor nem jön meg a szedő, akkor újra megkérded magadtól, miért is vágtál bele. De nálam ez szerelem, nem is lehet másképp csinálni.”

Emellett azért továbbra is kap felkéréseket szellemi munkákra. Írt szakértői elemzést, fordított szaklapokba, és a marketing is – állítja – megmozgatja az agyát.

Facebook Comments