Ezúttal a Tolnai-dombságban megbúvó Kakasdra utaztam, hogy megnézzem, hogyan termesztik a kajszit. Elmauer Tibor társával 2015-ben telepítette első ültetvényét, amelyen idén egy hektáron 35 tonna kajszi termett. Persze sok a buktatója e fagyra érzékeny növény termesztésének.
-Karácsony Zoltán –
„Végigkísérte a baracktermesztés az egész eddigi életemet. Alig hatévesen már az öntözőkannával jártam a sorokat” – így idézi fel ismerkedését a kajszival a harminchét éves gazda, akivel a szülői ház udvarán találkoztam a novemberi napsütéses reggelen. A svábok által is lakott Kakasdon született, felmenői magyarországi németek. Édesapja sváb iparoscsaládból származik. Anyai nagyapja főagronómus volt az aparhanti termelőszövetkezetben, ahol Tibor gyerekként sok időt töltött. Nagyszülei akkor a háztájiban gazdálkodtak. Anyja középiskolai tanár, apja zenetanár, a bonyhádi zeneiskola igazgatója, Tibor három testvére zenész. A család a nyolcvanas évek végétől a nagyszülők 2 hektáros barackosát is művelte, majd 2002-ben teljesen átvette.
Tibor útja nem egyenesen vezetett a mezőgazdaságba. Az érettségi után hegedűkészítőnek tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ezt a mesterséget a mai napig hobbiként űzi. De olyan szakmát is akart, amelyben jól el lehet helyezkedni. A gödöllői Szent István Egyetemre jelentkezett, és gépészmérnökként diplomázott, a mobil erőgépekre, építőipari gépekre szakosodott.
Pályakezdőként 2011-ben a szülőfalujával szomszédos Bonyhádon a Pannónia-Állattenyésztő Kft. biogázüzemében helyezkedett el üzemkezelőként. 2013-ban Budapestre költözött, s egy biogáz- és szennyvízüzemek építésével, üzemeltetésével, szervizelésével foglalkozó vállalathoz került. A cég számos szennyvíztelepet és biogázüzemet épített Magyarországon, Tibor vezeti a szervizüzletágat, és több kolléga munkáját irányítja.
Hogyan lett ebből kakasdi barackos? Úgy, hogy korábbi bonyhádi kollégájával 2014-ben elgondolkodtak, hogy jó lenne a munka mellett gazdálkodni, és ehhez a kajszit választották. „Volt már némi családi tapasztalatunk. Kényes növény, de a gyümölcsét jó áron el lehet adni” – mondja Tibor. Arrafelé népszerű a kajszi, Kisvejke környékén több száz hektáron termesztik.
Húsz évre földet béreltek az egyik ismerőstől, és három ütemben: 2015-ben 4 hektáron, 2018-ban 2,5, majd 2019-ben 3,5 hektáron betelepítették, így 10 hektáron gazdálkodnak.
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI FAJTÁK
Beszélgetés közben terepjárójába ülünk, hogy megtekintsük a gyümölcsöst. Az agyagos földúton dombnak fel, elkél a négykerék-hajtás. Fenn, 240 méterrel a tengerszint felett elénk tárul a barackos és a Völgység panorámája. „Itt mindig mozog a levegő, ritkák a fagyok” – mutat körbe Tibor. Idén mégis megjárták, mert a 2015-ben telepített 4 hektárból csak egyen termett gyümölcs. Igaz, a fagytűrő kiotó fajtából 35 tonnát szedtek le, ez akkora bevételt hozott, mint korábban a 4 hektár.
A fajtaválasztásnál nemcsak a hozam volt szempont, hanem a termés folytonossága is, ne egyszerre érjen be az összes gyümölcs. Az sem mellékes, hogy többféle fogyasztói igényt is ki tudjanak vele szolgálni. Exportra például a hosszan tárolható francia fajták jók, a belföldi pálinkafőzőknek és lekvárnak viszont a magyar fajták verhetetlenek.
Az első táblában főleg három hazai fajtát: a magyar kajszi C.235-öt, a göncit és a ceglédi óriást láthatjuk, továbbá olasz, francia barackokat: kiotót, pinkcotot, spring blush-t. Az új telepítéseknél a mediabel, a lady cot, a spring blush, a tsunami és a bergarouge fajtát ültették.
A telepítés előtt az agyagos talaj hektáronként 80 tonna szerves trágyát kapott. Az agyag jó vízzáró, megtartja a nedvességet, de ha megkeményedik, cserepesedik a felszíne, nehezebben ázik át. „Ezért nehéz vele dolgozni. Az első hektár telepítésekor gyorsan tönkre is ment a kölcsönkért gödörfúró, kézzel kellett kiásni a csemetéknek a gödröt” – idézi fel a nehézségeket Tibor. A 2018-as telepítés már könnyebben ment, mert pályázati pénzből vettek egy spanyol gödörfúrót. A gépbeszerzési pályázat minőségi ugrást jelentett, mert a gödörfúró mellé függesztett és vontatott permetezőt, illetve kézi permetezőt, oldalazó talajmarót, mulcsozót, kaszákat is vásároltak ötvenszázalékos uniós támogatással.
Kiérünk a barackos szélére, ahol egy őzre leszek figyelmes. „A Tolnai-dombság vadkáros terület. Sokba került, de be kellett keríteni a területet, a csemetéket meg hálóval védjük” – mondja a gazda. Nemcsak a kerítés kerül sokban, drága a csemete is, darabja 2-3 ezer forint. Egy hektárra 5,5 méteres sor-, 3,5 méteres tőtávolsággal 500 fát ültettek, ami így 1–1,5 millió forint. „Ezzel az állománysűrűséggel ez félintenzív ültetvénynek számít; ha sűrűbben telepítjük, öntözésre is szükség lett volna” – magyarázza Tibor.
Így már gondot okoz a csapadékhiány. „Két éve ismétlődik a tavaszi aszály, ami megkeseríti az életünket, mert március-április-májusban alig esik eső. A 2019-es telepítéseket teherautóról öntöztük: 32 ezer liter vizet juttatunk ki a 3,5 hektárra” – jegyzi meg.
EGYÜTT SÍRUNK, EGYÜTT NEVETÜNK
Tibor az egész termést a Balaton-Ker-Tész Szövetkezet égisze alatt működő, kisvejkei Danubia-Frucht Szövetkezet tagjaként ezen a termelői értékesítő szervezeten keresztül adja el. Meggyőződése, hogy 10 hektáros gazdaként az élelmiszerláncokhoz egyedül esélytelen lett volna bejutnia. Nagy mennyiség és olyan minőségbiztosítási rendszer kell ehhez, amely a kicsiknek nincs, mert nem éri meg. „Az összefogásé a jövő. A tész felkutatja a piacot, közösen megvan a mennyiség és a versenyképesség is” – tapasztalja a gazda. De mindez csak akkor működik, ha „minden taggal együtt sírunk, együtt nevetünk. Az nem megy, hogy ha van piacom, akkor magam értékesítem, ha nincs, akkor beviszem a tészbe” – hangsúlyozza Tibor. Ráadásul a kajszi felvásárlási ára rendkívül hektikusan ingadozik. Ha kevés terem, 600 forintot is fizetnek egy kilóért, bő termésű években viszont alig 100 forintot.
NEHÉZ A VÉDEKEZÉS
Elmauer Tibor bekapcsolódott az agrár-környezetgazdálkodási programba (akg), ezzel szűkösebbek lettek a növényvédelemben a lehetőségei. Üzlettársát, Papp Péter növényorvost erről telefonon kérdezem. Tőle tudom meg, hogy a virágzás előtti és utáni fejlődési szakaszban, valamint a terméséréskor kritikus a monília elleni védekezés, ezért négyszer is permeteznek. Az akg-s területen a rovarok elleni védekezés sem egyszerű. Olajos rezet használnak, amely burkot képez a bábon, a petén, elzárja a levegőt az élő szervezetek elől. Ez nem hatékony megoldás, de a nagyobb területalapú támogatás kárpótol a veszteségért. A gyomok ellen sem használhatják a totális hatású glifozátot, hanem mechanikusan – talajmaróval, kapával, kaszával – védekeznek.
Papp Péter sokat vár célzott foltkezelésre alkalmas drónos növényvédelemtől. Ígéretet is kaptak egy magyar cégtől, hogy jövőre náluk tesztelnek, és ha beválik, áttérnek rá.
Mindketten a főállásuk mellett gazdálkodnak a barackosban. Felosztották a munkát: Tiboré a logisztika, az értékesítés, a munkaerő megszervezése és a pályázatok, Péteré a termesztéstechnológia és a növényvédelem. Tibor családjával – feleségével, ötéves fiával és kétéves lányával – Budapesten él. A többéves tapasztalatai alapján állítja, a barackosban a munkák jól tervezhetők, csak a március–augusztus keményebb. Tibor a júniusi szedési csúcsra szabadságot vesz ki, egy állandó, rutinos, helyiekből álló tízfős csapat dolgozik a szüreten. Ősszel-télen egy-két lemosó permetezés, tápanyag-kijuttatás, a hiányosságok pótlása, a gépek karbantartása a feladat. De ha 2024-re mind a 10 hektár termőre fordul, már több lesz a teendő. A 2018-as telepítésű ültetvény jövőre terem először, 20-30 százalékos kapacitással, így 2021-re ötvenszázalékos termést vár a gazda, és majd az ötödik évtől százszázalékost. A 2019-esben mindez egy évvel csúszik.
Visszafelé Tibor a terveikről is beszámol. Kakasdon néhány év múlva építi fel a családi házukat, odaköltöznek, a munkahelyén majd távmunkában dolgozik. A barackosban maradnak a 10 hektárnál, nem akarnak többet, de gépesítenek: kiépítik az öntözést, és megpróbálkoznak a precíziós gazdálkodással. A fagy ellen is védekezni szeretnének valamilyen praktikus és olcsó megoldással. A tervek szerint pályáznak a feldolgozóüzemi támogatásra, mert válogatógépet akarnak vásárolni. Amikor ugyanis érik a barack, nagy kihívás a tésznek, hogy méret és minőség szerint szétválogassa. Abban látnak Tiborék üzleti lehetőséget, ha az óránként 1,2 tonnás kapacitású válogatóval „ezt is meg tudjuk csinálni”.
Mikor éri meg a biogázüzem?
Tőke, alapanyag és földterület, ez a három dolog kell a biogázüzem építéséhez – mondja a főállásban a biogáziparágban dolgozó Elmauer Tibor. A beruházás ugyanis 500 millió forinttól indul, és akkor éri meg, ha saját alapanyagra méretezik: van mellette állattartó telep, termesztett növény. A földterület a hátramaradó szerves anyag, a szubsztrát kihelyezéséhez szükséges. Magyarországon tíz éve volt a „biogázboom”, de sokan túl nagy teljesítményű – több száz kilowatt/óra – kapacitású üzemet építettek, és nem tudják folyamatosan elegendő alapanyaggal ellátni. A működési költségek a nagyobb kapacitású üzemnél arányosan nagyobbak, amit részterheléssel nem tudtak kihasználni, ezért sok üzem már leállt. Németországban ellenben sok kis, 30-50 kilowatt/óra kapacitású biogázüzem működik. A termelt biogáz 60 százaléka metán, a földgázé 98 százalék. A biogázt a felhasználás (égetés) előtt tisztítani kell, mert károsíthatja a technológiát: a kazánt, a gázmotort. A gázt fejlesztő „fermentorban” lehetőleg minél nagyobb energiatartalmú szerves anyagot – például silókukoricát, erjesztett növényi rostokat, híg-, illetve istállótrágyát – kell használni, de megfelel a vágóhídi, tejipari szerves hulladék is.
A cikk a top agrar magazin 2020/12. számában jelent meg. A teljes lapszámot és az összes korábbi kiadást elolvashatja a www.laptapir.hu oldalon.
Facebook Comments