A járvány alatt felvirágoztak a közösségi kertek

A koronavírus-járvány új lendületet adott a közösségi kertek mozgalmának Magyarországon: már nem csupán Budapest belvárosában, hanem a külső kerületekben és vidéki városokban is szaporodnak ezek a kezdeményezések – mondja Kertész Monika (a nyitóképen), a Kortárs Építészeti Központ Közösségi Kertek programjának projektvezetője. Vele Budapest VII. kerületében, a Kisdiófa Közösségi Kertben találkoztunk.

Bő tíz évvel ezelőtt jelentek meg angol mintára az első közösségi kertek Magyarországon. Az első a Lecsós Kert volt a Millenáris parkban, aztán jöttek a többiek, a Leonardo Kert, az Első Kis-Pesti Kert, a Grund Kert. Ugyan több azóta már megszűnt, összességében már nagyjából száz közösségi kert működik Magyarországon. Ezek olyan – jellemzően városias környezetben található – önkormányzati vagy magántulajdonú ingatlanok, melyeket a tulajdonosok hozzájárulásával egy-egy kertközösség vesz gondozásba. A közösség tagjai művelik saját parcelláikat és gondozzák a kert közös területeit.

48 parcella 450 négyzetméteren

A Kisdiófa Közösségi Kert 2016-ban nyílt meg a Klauzál tér szomszédságában, egy foghíjtelken. A terület tulajdonosa az erzsébetvárosi önkormányzat, a kertet szakmai partnerként a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) tervezte és működteti. A 700 négyzetméteres telekből 450 négyzetmétert művelnek, 48 parcellát alakítottak ki. A kerthasználók havi 2000 forint alapítványi hozzájárulást fizetnek. Ebből az összegből működtetik a kertet, szerzik be a közös kertművelő eszközöket, szerveznek szakmai programokat. Kertész Monika a projekt elindulása óta 15 közösségi kert létrejöttéhez járult hozzá tudásával.

A Kisdiófa Közösségi Kert: kertészkedés, zöld szemlélet, közösségépítés (fotó: Kis Kata Linda)

A közösségi kertészek nemcsak parcellájukat művelik, hanem egy olyan közösség tagjai, amely elkötelezett a környezettudatos élet iránt. „A koronavírus-járvány új lendületet adott a közösségi kertek mozgalmának Magyarországon. A városi lakásukba bezárt emberek vágytak a szabad levegőre, a természetes környezetre, a mozgásra. Itt, a belvárosban korábban is sokan vártak a megüresedő parcellákra, mostanra viszont a külső kerületekben, a vidéki településeken lévő kertek szerepe is felértékelődött. Már ezeknél is 30-40 fős várólisták vannak” – összegzi az utóbbi két év folyamatait Kertész Monika.

Egy-egy kert közössége leképezi a társadalmat. Vannak kisgyermekesek, akik a gyerekeiket akarják a természet szeretetére nevelni, közösségre, mozgásra, értékadó munkára vágyó nyugdíjasok, egyetemista baráti társaság, magasan képzett értelmiségiek – ügyvédek, brókerek, művészek – egyaránt. „Aki egyszer része lesz a közösségnek, alakul a szemlélete, tesz a klímaváltozás ellen, és ezt képviseli a mindennapokban. Sokan a közösségi kertben kicsiben elkezdik, majd egy nagyobb vidéki telken folytatják” – teszi hozzá a szakértő.

Látni példát arra is, hogy vidéken, zöldövezetekben is megvan a szerepük ezeknek a közösségi kerteknek. A Budai-hegységben fekvő Nagykovácsiban is működik kert, pedig otthon minden tagnak van saját kertje, ahol magának is termelhetne vagy termel is zöldséget. Ám ez találkozási pont, kapcsolatépítési fórum is egyben, a kertészkedés pedig csupán a közös pont, a szervezőerő.

A Kisdiófa Közösségi Kertben többek között zöldség – paprika, paradicsom, hagyma, sárgarépa, petrezselyem – terem. A 6-8 négyzetméteres parcellák egy család teljes zöldségszükségletét ugyan nem látják el, jól megtervezve, másodvetéssel, vertikális megoldásokkal nagyban hozzá tudnak járulni az egészséges táplálkozáshoz.

Kulcsszó a fenntarthatóság

A zöldségek és gyümölcsök mellett gyógy- és fűszernövények, különleges virágok is helyet kapnak a kertben. A rovarszállón kívül madáretetők és -itatók, valamint egy kis kerti tó is támogatja a biodiverzitást. Vegyszert nem használnak, csak ökológiai módszerekkel védekeznek a kártevőkkel szemben. A talaj termelékenységének megőrzésében főszerepet játszik a talajtakarás (mulcsozás), emellett a maguk által termelt komposzt rendszeresen visszaforgatásával, saját készítésű komposztteával is növelik a talaj tápanyagtartalmát, javítják a termőföld minőségét. Védik a beporzók természetes élőhelyét, ezért a közös területeken méhlegelőt és virágágyásokat létesítenek. Gyűjtik az esővizet, hogy kevesebb vezetékeset használjanak az öntözéshez. Nemcsak a maguk termelte szerves hulladékot komposztálják, hanem a környékbeli éttermekből, szállodákból és magánszemélyektől heti rendszerességgel átveszik a konyhai szerves hulladékot. Évente több alkalommal ingyenes előadásokat is tartanak a komposztálás szerepéről, technikáiról.

Fotó: Schöpf Gergely

Az évek során a kert kulturális és szakmai találkozóhellyé nőtte ki magát, melynek kényelmét a hátsó részen elhelyezett padok, a mellékhelyiségek és a vetítőfal is szolgálja. Szlogenjük pedig: „Let’s grow together”, azaz „Növekedjünk együtt”. Ez nem csupán a növényekre, hanem arra a tudásra és kompetenciákra is vonatkozik , amit a tagok a kertben előadásokon vagy egymástól sajátíthatnak el.

Kertész Monika elmondja, hogy négy emeltágyas tanparcellát is kialakítottak, ahol a kerületi oktatási és szociális intézményeken túl a Kertész utcai ökoiskola diákjai mellett külföldi gyakornokok is gondozzák növényeiket. Fiataloknak tematikus pályázatokat is meghirdetnek. „Tanparcelláinkra, vezetett kertbejárásra, kerti foglalkozásra folyamatosan várjuk az oktatási intézmények aktív pedagógusainak jelentkezését” – hívja fel a figyelmet a projektvezető.
A nemzetközi trendekről elmondja, hogy Németországban terjednek az emelt ágyásos mobilkertek, melyekkel egy közösségi kert könnyen költöztethető, ha változik a tulajdonos, vagy másképp szeretné hasznosítani a területet. Az angolszász területeken pedig egyre inkább a szociális és a közösségi funkciókra helyezik a hangsúlyt.

A közösségi kert mozgalma nagy utat járt be az utóbbi tíz évben Magyarországon. Már egyre kevésbé jellemzők a kommunizmusból örökölt rossz reflexek a „közösen termelünk”-kel kapcsolatban. Egyre inkább megfigyelhető, hogy a fiatalok elkötelezettek a zöldszemélet és a klímavédelem iránt. A KÉK minden évben felteszi a kérdést kertészeinek, hogy mi a legfőbb motivációjuk a közösségi kertek művelésében. Az egyik leggyakoribb válasz: a fenntartható életmód és a hasonló gondolkodású emberek megismerése.

Egy közösségi kert létrehozása több millió forint. A kialakítás során a legnagyobb költsége a – városi környezetben szinte mindig szükséges – talajcserének van. Emellett szükség van vízvételi lehetőség kialakítására, a terület lekerítésére is. A kert elindításakor legalább hároméves távlatban érdemes gondolkodni.

Kertész Monika úgy látja, hogy jelentős az igény a lakosság részéről további közösségi kertek létrehozására, ám ehhez nagyobb aktivitásra van szükség a kertalapítást fontolgató helyi önkormányzatok részéről is.
A Magyarországon az utóbbi tíz évben alapított közösségi kertekről a kozossegikertek.hu oldalon lehet bővebb információt találni.

Karácsony Zoltán

A cikk a top agrar magazin 2022. március-áprilisi számában jelent meg először.

Facebook Comments