Almás, feldolgozó és bolthálózat – gazdaportré

Beleillik a termőföldtől az asztalig EU-s stratégiába a fertőszentmiklósi Ábrahám család gazdálkodása. Húsz éve almát termelnek, két éve feldolgozót építettek, árujukat pedig saját boltjaikban értékesítik. Bemutatjuk, hogyan is működik ez a több lábon álló családi gazdaság, miként hat rá Ausztria közelsége.

Fertőszentmiklós központjában egy forró augusztusi napon találkozom Ábrahám Zoltánnal és feleségével, Nellivel. Legújabb büszkeségükhöz invitálnak, a két éve elkészült modern gyümölcsfeldolgozóhoz. Ebben az épületben napi 2500 liter almalevet is elő tudnak állítani négyféle – 0,2, 1, 3 és 5 literes – csomagolásban.

Kezdjük az elején. A kilencvenes évek elejére nyúlik vissza a gazdaság története, amikor idősebb Ábrahám Gyula mellékállásban négyszáz almafával elkezdte a gazdálkodást. Helyben és a soproni piacon adta el a gyümölcsöt. Mindkét fia kertészeti szakközépiskolában végzett: Zoltán Sopronban, Gyula Fertődön. Egyikük életútja sem egyenesen a gazdálkodásba vezetett. A most negyvenhárom éves Zoltán előbb Nyugat-Európa felé vette az irányt, és egy holland cégnél faházakat épített Németországban és Hollandiában. Az egy évvel idősebb Gyula sportolni kezdett, a székesfehérvári Videotonnál, majd később Sopronban futballozott a másodosztályban.

A fiúk azonban soha nem szakadtak el a szülői háztól, besegítettek apjuknak, sőt a munkából megspórolt pénzből bővítették az almást. 1999-ben aztán elhatározták, hogy főállásban mezőgazdasági vállalkozóként folytatják. Zoltánnak jó pénzt fizettek külföldön a faházépítésért, de ennek megvolt az ára. Túl sokat kellett utazni, és nem szerette azt a munkát, ráadásul akkoriban ismerte meg későbbi feleségét.

A testvérek a meglévő mellé másfél hektáron almafákat, fél hektáron őszibarackot telepítettek, és több ezer tojótyúkot vásároltak, majd burgonyát kezdtek termeszteni. Ebből mára hat hektár almás – 25 000 fa –, fél-fél hektár őszibarack és szőlő maradt, a többit leépítették. Azt a nágy hektár földet, amelyen korábban krumplit termesztettek, bérbe adták.

Elindulnak a boltokkal
Már az ezredfordulón megfogalmazódott bennük, mennyire fontos lenne több lábon álln, ne legyen kitéve az életük olyan külső tényezőknek – az időjárásnak, a brüsszeli támogatásoknak, a károknak –, amelyekre nincs ráhatásuk. Belevágtak hát az élelmiszer-kiskereskedelembe is. Első boltjukat bérleményként Fertődön nyitották 2003-ban, majd Fertőszéplakon, Fertőszentmiklóson jöttek újabbak. Jelenleg öt üzletük van, már mind saját tulajdonban. A hálózatból így naponta jön a bevétel, de egész évben napi huszonnégy órás munkát is követel, télen sem lehet lazítani.

Három évvel ezelőtt újra nagyot léptek: saját gyümölcsfeldolgozót építettek. A beruházás 70 millió forintba került, ehhez EU-s pályázaton 20 millió forint támogatást nyertek. Így már a termőföldtől az asztalig uniós stratégia szellemében nemcsak almát, hanem bármilyen gyümölcslevet is el tudnak juttatni a fogyasztó asztaláig. Tavaly tovább bővítették a gépparkot egy eszközbeszerzési pályázat révén. Két deciliteres és egyliteres töltővel szélesítették a repertoárt csaknem 8 millió forintból, 50 százalékos EU-s támogatással. Miért volt erre szükség? „Kezdetben 5, később 3 literes kiszerelésben árultuk a gyümölcslevet. A vásárlók jelezték, hogy nyáron nehéz hűteniük, nem fér be a hűtőszekrénybe, kisebbeket szeretnének” – meséli Zoltán.

Hűtőházuk egyébként nincs, a leszedett almát egy ötszáz négyzetméteres, szigetelt csarnokba szállítják, ahol tavaszig tudják tárolni. Itt válogatják szét a termést: szép, iskolakonyhás és léalma kategóriákba.

Saját márkát építenek
A nagy láncoknak nem szeretnének beszállítani. Ehhez egyrészt nagyobb kapacitás kellene, másrészt a multik ügyesen lenyomják az árakat, így az árrés sem vonzó. Saját bolthálózatukban most is évi több százezer litert értékesítenek, és még egy soproni nagykereskedésbe is szállítanak.

Ábrahámék szeretnének országosan értékesíteni, termékeiknek márkát építeni. Elkezdték a marketinget, de még az elején járnak. Ebben segít a LEADER program, amely alpokalja–Fertő-táji védjegyet hozott létre, Ábrahámék pedig a térség minősített élelmiszer-termelői lettek, így pályázhatnak marketingtámogatásra is. „Most állt össze nálunk a termelés-feldolgozás-értékesítés vonal. Olyan logót szeretnénk, amely mindezt szimbolizálja. Sikerrel pályáztunk rádióreklámokra, kisfilmre is, hamarosan elkészülnek” – mondja Nelli. Facebook-oldalaik már működnek, a weboldal és a netbolt indításán még dolgoznak. Kíváncsiak arra, utóbbi hány vásárlót hoz.

„Az emberek keresik a magyar, helyi terméket. Ez nemcsak szlogen, látjuk is naponta. Ami régen természetes volt, most felértékelődött, ezt igyekszünk kommunikálni” – erősít rá Zoltán. Sok évig tartott a helyi ízt, a megfelelő arányokat megtalálni a gyümölcslé-készítéséhez.

Nelli azt tartja LEADER program előnyének, hogy a termelők összekapcsolódnak, és megismerik a jó gyakorlatokat. Legutóbb Zala megyében járt, ahol a Nyitott porta-hálózatot tanulmányozta. A LEADER-ön keresztül a szomszédos Röjtökmuzsaj egyik homoktövis-termelőjével is felvette a kapcsolatot, ő már beszállít nekik, így homoktövis-alma gyümölcslevet is készítenek.

Közel a határ
Ábrahámék érzik, hogy közel az osztrák határ. Meglátszik a boltjaik forgalmán a nagyobb vásárlóerő és a lakosság növekedése – merthogy sokan telepedtek ide az ország távolabbi részeiről, és ingáznak Ausztriába. „Osztrák vásárlóink is vannak, ám többet kellene foglalkozni az ottani marketinggel. Úgy látszik, a határ még él a fejemben” – mosolyog Nelli.

A könnyű átjárásnak viszont a munkaerő-hiány is a következménye: helyben szinte lehetetlen napszámost találni. Zoltánék Somogy megyéből toboroznak idénymunkásokat az almaszedésre. Minden más munkát, metszést, permetezést – szaktanácsadó útmutatása alapján –, fűnyírást viszont a gazda maga és egyetlen alkalmazottja végzi. Nem népszerű a mezőgazdaság a fiatalok körében, több agrárszakiskola is megszűnt a környéken, aki pedig munkát keres, először Ausztriában néz körül. Fertőszentmiklóson óránként nettó 1000-1200 forintnál kevesebbért nem lehet napszámost találni. A boltokban valamivel könnyebb a helyzet, de oda sem könnyű munkást kapni.

A két család között megvan a munkamegosztás. Gyula az árubeszerzésért és a bolthálózatért felel, Zoltán teríti az egységekben az árut, délután pedig az almással foglalkozik, vagy a gyümölcsfeldolgozóban présel. Az almásban egy alkalmazott is besegít. A feleségek az adminisztrációval, a pályázatokkal, a hivataloknak való megfeleléssel és a marketinggel foglalkoznak, és összesen öt gyermeket nevelnek, Zoltánnak és Nellinek három, egy 17, egy 12 és egy 5 éves fia van.

Fagy- és vadkár
Az Ábrahám testvérek két területen termesztik az almát. Három fajta vált be: az idared, a jonagored és a gála, ezeket keresik leginkább a vásárlók. Az idei termés a gazda szerint katasztrofális lesz, márciusban két éjszaka mínusz 7 fokos fagy tette tönkre az állományt. Az egyik területen kilencven-, a másikon hetvenszázalékosra becsüli a kárt. Húsz év alatt azonban ez csak a második fagykáros év, korábban nem volt ilyen csapás. Nem volt energiájuk a védekezésre, de akik megpróbálkoztak füstöléssel, azok is csak keveset tudtak megmenteni. Nehezíti a helyzetüket, hogy az egyik almást a most épülő M85-ös autópálya kettévágta. Az állam persze kárpótolja a gazdákat, de akkor is újra kell gondolni e terület hasznosítását.

A kártevők közül idén különösen a lisztharmat és a moly ellen kellett védekezni. Tavaly a hódok okoztak kárt, 150 almafát pusztították el egyetlen éjjel alatt. Húsz centiméter magasan elrágták a törzset, majd úgy elhúzták a kerítésen rágott lyukon a fákat, hogy a gazda máig nem találja a maradványokat. Természetvédők megerősítették, hogy erre egyetlen hódcsalád is képes, sőt egy éjjel akár másfél hektár almást ki tud irtani. Védett állat, irtani nem szabad, csak kerítéssel lehet védekezni.
Az öntözést a területük mellett kanyargó Ikva patakból és fúrt kútból oldják meg öntöződobos rendszerben.

Nem akarnak nagyobbra nőni
Zoltán elmondta a jövőbeli terveket is: ezen a szinten akarják megtartani a gazdaságot, és mindegyik tevékenységét megőrzik. „Elértük a maximális méretet. Ennyit tudunk átlátni, és ennyi nem megy az egészségünk kárára. Ahhoz, hogy a boltok jól működjenek, naponta ott kell lenned a dolgozók mellett.” A bővülés másik gátja – ahogyan a többi helyi gazdánál is – a nehéz földhöz jutás. „Az osztrákokkal se árban, se bérleti díjban nem tudunk versenyezni. Hiába korlátozza földtörvény a külföldiek földhöz jutását, ez nem tudja megakadályozni.”

Hosszú távon szívesen átadná majd a gazdálkodást valamelyik fiának, ha majd felnőnek, de erről majd később döntenek, hiszen Zoltán is még fiatal gazda. A beszélgetésünk végére megérkezik a testvére-üzlettársa, Gyula is. Együtt hátramegyünk a szőlőbe, hogy közös képet készítsünk, majd búcsút intünk egymásnak, mert rengeteg a tennivaló.

Karácsony Zoltán

A cikk a Top agrar magazin 2020/9. számában jelent meg. A lap teljes tartalmát és a korábbi számokat a www.laptapir.hu oldalon most két hétig ingyenesen olvashatja.

Facebook Comments