Úttörő alpakás

Elsőként kezdett itthon alpakát tartani a Győr-Moson-Sopron megyei Jobaházán a Demjén család. Az azóta eltelt tíz évben egyre ismertebb lett nálunk is ez a félridegen tartott állat, de még messzi a cél, hogy a gyapjával ellássák a hazai textilipart. A különleges állat nagy lehetőségekkel és kis tartási költséggel hálálja meg a borsos vételárát.

Demjén Cecília szülei 2008-ban több telket is megvásároltak, miután elhatározták, hogy kiköltöznek a városból. Lányaik közreműködésével lassan egyhektárossá nőtt a családi birtok. „De mit kezdjünk ekkora területtel?” – gondolkodtak el a családban. A családfő korábban uborkát termelt, áprilistól októberig dolgozott, de nem érte meg. Valami fizikailag kevésbé megterhelő és jövedelmezőbb tevékenységet kerestek. „Hamar eljutottunk az állattartásig, de akkor még szó sem esett az alpakáról” – idézi fel Demjén Cecília, aki akkor még Hollandiában dolgozott. Ott egy születésnapi partin javasolták ismerősei, hogy alpakával kell foglalkozni, mert annak van jövője. Cecília a férjével el is ment egy holland tenyésztőhöz, hogy lásson végre ilyen kuriózumot, és azonnal megtetszett, noha egyáltalán nem tudták, milyen lehetőségeket rejt a tenyésztése. Egy évvel később édesapja, Demjén Mihály már fel is építette az első istállót, pedig a gazdasági válság alatt még egy állatra sem telt neki. „Személyi kölcsönből vettük az első három kancát, egyikük vemhes volt, 2011-ben született az első csikó” – emlékszik vissza Cecília. Tenyésztők, felvásárlók után kutatva érte a meglepetés a családot, hogy itthon ők az első alpakatartók. Eleinte így leginkább külföldi szakmai kapcsolataikra hagyatkoztak. Azzal a céllal vágtak bele, hogy minőségi gyapjút állítsanak elő, és tenyészállatokat értékesítsenek, de ezt még mindig nem érték el Magyarországon – ismeri el Demjén Cecília.

Suri vagy huacaya?

Mindössze hét százalékát adja a világ alpakaállományának a hosszú szőrű suri fajta, a jobaházi gazdaságában ezért az elterjedtebb, rövid szőrű huacaya fajtát tartják. Jelenleg tizenhat állatból áll az állomány, ennyivel egyedül is elboldogul a családfő.

Az alpakának nagy a területigénye. Demjénéknek kezdetben 50 négyzetmétert javasoltak állatonként, de ez csak a komfortérzethez elég, hogy ne okozzon stresszt a zsúfoltság, a legeléshez kevés. Az alpaka jelentős területeket legel le, ha kevés a legelő, réti szénával kell pótolni a takarmányt – szemben a Peruban bevált félrideg tartással. Demjénék szerint ennyi állatnak kevés a félhektáros legelő, máskülönben gyakran fel kell újítani. „Igyekszünk magunknak megtermelni a szénát, nem vált be a bérkaszálás” – magyarázza Demjén Cecília. Ezt az idén vett bálázóval immár a család maga végzi. Minden alpaka napi 2 kilogramm, azaz tíz állat egy kisbálányi szénát kap nyáron is, mert ez segíti az emésztését, és így a tartás sem költséges.

„Az Európából hozott állatokkal nálunk nem volt gond, bezzeg az új-zélandiakkal…” – tesz különbséget a gazda. A szigetországból importált állatokban lévő férgek ugyanis rezisztensek az itteni féreghajtókra. Időbe és némi veszteségbe került, mire megtudták, hogy Hollandiában lehet kapni hatásos gyógyszert.
Az alpaka a stresszre, a nyári melegre is kényes, árnyékkal, locsolással, akár kismedencével kell védeni. A stressztűrését – például szállításnál vagy akár a bevételt hozó esküvői fotózásnál – némi gyakorlással lehet kezelni. Évi egyszer nyírni is kell, ami szintén stresszel jár, különben viszont a meleg terheli meg az állatot.

Az alpaka amúgy is érzékeny, Demjén Mihály azt tapasztalta, hogy nem szabad durván bánni vele. Ha a hímek összeverekednek, beszéddel nyugtatja őket, csak végső esetben választja bottal szét. Ideális tartási körülmények között, ha jó az állat kondíciója, akár húsz évet is él, de néha előfordul szívelégtelenség , ami kilencévesen is elviszi.

Az alpaka kincse

Az egyéves alpaka gyapja a legjobb. Volt olyan állat, amelyiknél a második évtől kezdve rohamosan romlott a gyapjú minősége, és olyan is, amelyik tízévesen is olyan kiváló gyapjút ad, mint egy cria, azaz csikó. A minőség szempontjából fontos a gyapjúszál vastagsága, hossza, sűrűsége és fényessége, és hogy ez az állat egész testén egyenletes legyen. Általában 20 mikron vastag az alpaka gyapjúszála, ezért érezzük puhának. Mivel a juhok gyapjával ellentétben nem tartalmaz lanolint, érzékeny bőrűek is hordhatnak – emiatt méregdrága – alpakapulóvert. Egy kifejlett, 60-65 kilós állatról évente 2-3 kilogramm gyapjút nyírnak le, amelynek 3500–5200 forintos kilogrammonkénti átlagárával számolva 7000 és 15 600 forint bevétele származhat a gazdának állatonkénti a lenyírt mennyiség és a forint-euró árfolyamváltozása miatt.

Mégsem a gyapjúeladás az alpakatartás motorja, hanem a tenyészállat-értékesítés. Van olyan külföldi tenyésztő, aki csak az állateladásra állt rá, a gyapjút kidobja. Kockázatos döntés, mert ez megölheti a gyapjúfeldolgozást és a tenyésztést is.

Egyelőre nem alakult ki ennek a jó áron eladható luxuscikk-alapanyagnak a piaca, a tenyésztők maguk keresik a feldolgozás lehetőségét. Ezért aki tudja, feldolgozva maga értékesíti közvetlenül a kézművestermékeit a vásárlóknak.

Demjénék a tizenhat állatról idén 30 kilogramm első osztályú gyapjút nyírtak le. Ez egyéves fonálkészletre elég. Ha a fonálból pulóvert kötnek vagy más készterméket készítenek, nagyobb haszonnal lehet eladni. A paplanhoz másodosztályú gyapjú is jó, sálhoz, sapkához viszont első osztályú kell. Németországban három kiló alpakagyapjúból 100 euróért (34 000 Ft) készítenek paplant, amelyet a boltban 200-300 euróért (70 000-100 000 Ft) árusítanak. Ennél persze jóval több lehetőség van, ezeket itthon is ki kellene aknázni. Demjénék a külföldi feldolgoztatást is kipróbálták, de a tizenegy hónapos várakozási idő elfogadhatatlan. Szerencséjükre nemrégiben itthon, Békéscsabán is belekezdtek alpakagyapjú-feldolgozásba, ráadásul csak két-három hónapos vállalási idővel. De ahogy nő a termelés, úgy csökken az ár. Tíz éve még 40 eurót (11 000 Ft) adtak, ma már csak 10-15 eurót (3500-5200 Ft) fizetnek egy kiló nyers gyapjúért, a kártolás és a feldolgozás viszont kilónként 20 000 forintos tétel. A nyírás további 25-27 eurós (8700-9500 Ft) költséget jelent állatonként.

Termelői összefogás

Demjén Cecília a szövetkezésben látja a megoldást a piac kiaknázására, de ez még döcögősen halad. Az első komolyabb kezdeményezés a gödöllői Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékén dolgozó kutatók ötlete volt, hogy ismertessék el haszonállaként az alpakát, és alapítsanak szövetséget. Más országokban a termelők hoznak létre egyesületet, amely regisztrálja az állatokat, és képzéssel segíti az új belépőket. Demjénék 2011 óta szerveznek tanfolyamokat: eleinte tíz résztvevő volt, jelenleg már harminchatan járnak a szombati oktatásra. A gazda szerint most kezdik hazánkban komolyan venni az alpakatartást, érkeznek a befektetők.

Mivel a tenyészállat-minősítést még nem foglalták itthon szabályba, nem egyértelmű, mi számít jó minőségnek, így a tenyészállatok ára is szélsőségesen változik. A piac dönt: vagy megadják az állatért a kért árat, vagy nem. Egy regisztrált, vemhes, közepes minőségű tenyészkanca jellemző ára 3000-4000 euró (1-1,4 millió Ft), egy állományjavító vemhes kancáért 5000-6000 eurót (1,7-2 millió Ft) is megadnak. Demjénék félévesen választják le a criát az anyaállatról, de nem szívesen adják el, mert még nem tudni, milyenek lesznek a tulajdonságai, és a fiatal állatnak a csordában kell szocializálódnia, ezért úgy tartják, egy-másfél évesen, már vemhesen érdemes eladni a kancát. Évente egy csikót ellik a kanca ötven hét vemhesség után. A hímek háromévesen válnak csak ivaréretté, ezért először két-három vemhes kancát érdemes vásárolni. A tenyésztésből kiesett hímek csak pár száz euróért találnak új gazdára. A jó tenyészmének ára bőven meghaladja az 5000-6000 eurót (1,7-2 millió Ft). Ausztráliában árveréseken adják el a tenyészméneket, esetenként 175 ezer dolláros – hozzávetőleg 106 ezer eurós, azaz 37 millió forintos – licitáron. A tenyészmén-befektetésből sok megtérül a fedeztetéssel, alkalmanként 1000 eurós (350 000 Ft) díjért, de csak vállalva a sikergaranciát. Ha az ellés utáni huszonnégy órán belül elpusztul a csikó, ingyenes a következő fedeztetés.

A költséges alpakabizniszben így a legjövedelmezőbb az állatértékesítés, a fedeztetés, de a gyapjúeladás, sőt esetenként az esküvőkön való szereplés, a tanfolyamok, a farmlátogatások is bevételt hoznak. Demjénék már speciális gyapjúfeldolgozó eszközöket is elkezdtek forgalmazni.

Összetartás

Ma még olyan kicsi az európai piac, hogy egymást segítik a gazdák, mindenki ismer mindenkit, egymással kereskednek. Tenyészállatot azonban csak a távoli, „ismeretlen” Ausztráliából, Új-Zélandról, esetleg Észak- vagy Latin-Amerikából tudnak importálni időigényes, stresszes utazással. Újabb ok európai szövetség létrehozása. Ráadásul így az illegális behozatalt is meg lehetne fékezni. Magyar egyesület híján Demjénék az osztrák szervezet tagjai, így kizárólag regisztrált állatot értékesíthetnek. Évi tízdarabos eladással már rentábilis az üzlet. A jövőben azt tervezik, hogy a tenyésztéstől a végtermékek eladásáig mindent a gazdaságban végeznek – de megtartva jelenlegi kis termelési méreteket.

Együnk-e alpakát?
Peruban már ősidők óta fogyasztják. Ausztráliában, ahol egy-egy farmon több ezer állatot is tartanak, egyenlő arányban hímeket és nőstényeket, a tenyészállatokon kívül mindegyik – szó szerint – megy a levesbe kétéves korban… Kezd kiépülni az alpakahúsipar. A növényevő állat húsának íze a marháéval vetekszik. Exkluzív ausztrál éttermek kínálatában már megtaláljuk az alpakás ínyenckölteményeket. Európában inkább csak Angliában próbálkoztak ezzel a gasztronómiai lehetőséggel, eddig nem sok sikerrel.

A cikk a Top agrar magazin 2020/9. számában jelent meg. A lap teljes tartalmát és a korábbi számokat a www.laptapir.hu oldalon most két hétig ingyenesen olvashatja.

Sarusi István

Facebook Comments