„Büntetni a monokultúrát!” – interjú Bross Péterrel

Élet, erő, egészség a méz, mégis megint nagy bajban vannak a méhészek, állítja az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Bross Péter szerint tovább kell korlátozni a nagyüzemi növénytermesztést, büntetni a monokultúrát. Rá kell döbbenteni a gazdákat, hogy a fenntartható termesztés az ő érdekük is, de ezért nekik is áldozniuk kell.

Miután kiharcolták a legelterjedtebb rovarölő, csávázószer: a neonikotinoidok betiltását a méhészek, már itt az új közös ellenség: a kínai műméz. Megint utcára mennek?
A „neók” miatt mi, magyar méhészek nem demonstráltunk, de több európai ország méhészi igen – már be van tiltva a hatóanyag. Magyar tüntetés csak 2004-ben és 2015-ben volt a mézek minőségének megóvásáért és a fogyasztóknak a méz eredetével kapcsolatos tájékoztatásáért. Az uniós jogszabály ugyanis a mézek címkézésénél csak opcionálisan teszi lehetővé a mézek eredetének pontos megnevezését, amúgy engedi az „EU-s vagy nem EU-s mézek” kifejezés használatát. Ez teljesen elfedi a kicsomagolt mézek eredetét. Mi ez ellen demonstráltunk, illetve szigorúbb minőség-ellenőrzést követeltünk.

De eddig mégiscsak sikerült Brüsszelben érvényesíteni az érdekeiket…
Azt sikerült elérni, hogy a jövőre elfogadandó Közös agrárpolitikában (KAP) már külön fejezet foglalkozik a méhekkel, a jelenlegiben még nem volt. Elkészült az az Erdős-féle európai parlamenti jelentés, amelynek hatására 36 millió euróról 42 millióra emelték a közvetlen EU-s támogatási keretet. Ha elfogadják a 2021-től induló ciklusra a mostani KAP-tervezetet, akkor 60 millióra nő az egész EU-ban ez a célzott közvetett ágazati támogatás. Valamit elértünk tehát, de ez még mindig nagyon kevés.

Eszerint változik a gondolkodás?
Igen, egyre zöldebb, egyre fenntarthatóbb a szemlélet, de fontos, hogy ez a gyakorlatban is megnyilvánuljon.

Mire gondol, újabb szigorítások a növénytermesztésben?
Például büntetni kellene a monokultúrák fenntartását. Bizonyos hektárszám, gazdaságméret felett ne engedjék a nagyüzemi növénytermesztést, azaz a „zöld sivatagokat” meg kell szüntetni, és a növényvédőszer-kijuttatást is drasztikusan csökkenteni kell!

Ezzel tovább romlik a növénytermesztés hatékonysága, pedig sok hazai gazda – támogatás nélkül – eddig sem volt nyereséges. Mit hozna ez németes zöld szemlélet a gyakorlatban?
Követnünk kellene a németeket, ehhez először a fejekben szükséges rendet tenni. Ne a növénytermesztés pillanatnyi haszna legyen az elsődleges cél, hanem a fenntarthatóság. Értsék meg a gazdák is, hogy a fenntarthatóság szimbóluma a méhecske, ez az ő érdekük is!

Az, hogy négyszázezer gazda ne tudjon megélni pár ezer hobbiméhész boldogulásáért?
Magyarországon jelenleg húszezren összesen 1,2 millió méhcsaládot tartanak, de öt éve csökken mindkét szám, aminek a versenyképesség az oka. Mivel világpiacra termelünk, a mézért kapott pénzünk nem elég a kiadásainkra. Az elmúlt évek béremelkedése miatt már ott tartunk, hogy ha a méhész visszamegy az eredeti szakmájába – mivel mindannyiunknak van más szakmája is –, azzal többet keres, mint a méhészkedéssel. A másik ok, hogy a növényvédelem, a környezetszennyezés, a sok behurcolt parazita, betegség miatt egyre nehezebb méheket tartani. Nagyon nagy szaktudás kell, hogy valaki eredményesen méhészkedjen. Aki „csak” öt-tíz éve kezdett méhészkedni, azoknak többsége már abba is hagyta.

A kemény magot meg a kínai „csinált méz” puhítja, ami ellen harcolnak. Mi a baj a kínai mézzel, hogy olcsóbb, versenyképesebb a magyarnál, vagy hogy nem tartja be az élelmiszerkönyvben rögzítetteket?
Az élelmiszerkönyvben le van írva az, hogy a természetes mézhez se hozzáadni, se abból elvenni nem szabad. Nem lehet benne szermaradvány. Ezt a kínaiak úgy oldják meg, hogy gyantán szűrik át a mézet. Ezzel viszont fontos beltartalmi anyagokat is kivonnak belőle, így az európai uniós mézdirektíva alapján ezt már nem lehetne méznek nevezni. Tehát jó a jogszabály, csak be kellene tartani és tartatni.

Itthon nem jár el a Nébih?
Magyarországon nincs kínai méz, ez csak az európai piacon probléma, ami nagyon érint minket, hiszen az itthon termelt méz kétharmadát ott adjuk el. De az EU-ban olyan periférikus, kicsi a mézpiac, hogy nem érdekli a hatóságokat ez a meg nem engedett névhasználat.

És a harcos európai méhészszervezeteket ez már nem zavarja, csak a neonikotinodiok ellen lépnek fel?
Napirenden van, de amúgy összeurópai méhészszervezet nincs is. Az európainak kikiáltott Európai Professzionális Méhészek Szövetségének (EPBA) is csak hat-hét uniós ország a tagja. Nagyon passzívak a méhészek, európai összefogás nincs, nehéz közösen fellépni.

A kínai „gyantaszűrt” mellett a magyar méhészeknek még mikkel, kikkel kell megküzdeniük az európai exportért?
Romániával, Bulgáriával versenyzünk, de hátrányban vagyunk, mert mindkét országban alacsonyabbak a munkabérek, olcsóbb az előállítás, így a kész méz is. Közép- és Kelet-Európában így mi vagyunk a legdrágább termelők.

Ezt a hátrányt korszerűbb technológiával, fajtákkal be lehet hozni?
A méh – más haszonállatokkal ellentétben – szabad párzású állat, azaz genetikailag, nemesítéssel nem nagyon lehet erősíteni. Nincs a világon egyetlen terület sem – ország pláne –, ahol a nemesítéssel húzták volna ki a méhészeket a bajból. Eddig senki sem ért el a genetikával előrelépést, sőt lásd az afrikai vadméheket: csak baj lesz az ilyen újításokból. A terméket tisztességes versenyben kell megmérettetni – számunkra ez lenne a legfontosabb üzenet.

Nemcsak az afrikai méhek érkeznek a klímaváltozással, jönnek inváziós fajok, paraziták, újabb betegségek is?
A méhészeket duplán sújtja a klímaváltozás, hiszen a méheink életében, például a teleltetésben okoz problémát – lásd az idei októberi nyarat –, és a méhlegelőben is változás tapasztalható. Például a gyapjas pille megjelenése a nyár végi, ősz eleji mézharmatmézet hozta magával, ami komoly gondot okoz a méheknek, ugyanis a sötét színű, amúgy ízletes méz teljesen alkalmatlan telelésre.

Mi lesz a vége, ha a szektorban ilyen sok a baj, és csőstül jönnek az újabb nehézségek: tovább koncentrálódik a termelés néhány még nagyobbra növő, iparszerű méhészetre? Hol a határ?
Ez attól függ, hogy a méhész vándorol, vagy álló méhészetet folytat, a mézét közvetlenül értékesíti, vagy csak hordóban. De mivel sok a méhegészségügyi problémánk, a méhészetenként tartható méhcsaládok száma nem nő, hanem éppen csökken. A paraziták, például a varroa atka irtása méhcsaládonként nagyon sok idő, ezért csak korlátozott, ráadásul egyre kisebb számú méhcsaládot tudunk tartani. A méhészetet elkerülte az ipari forradalom. Míg más állattartó gazdaságokban ki tudott alakulni a nagyüzemi állattartás, addig nálunk nem, nálunk magunknak kell a kaptár mögött állnunk, és két kézzel dolgoznunk, még alkalmazottra sem tudjuk bízni ezt a munkát. Ne felejtsük: veszélyes szakma a szó szoros értelmében, hiszen a méhek szúrnak!

De meddig szúrnak, ha a még kitartó kemény mag is lassan nyugdíjaskorú?
Valóban, lassan már csak az ízig-vérig méhész kemény mag tart ki. A méhésztársadalom ugyan még fiatalabb a mezőgazdász-átlagnál, de sajnos az a tendencia, hogy a méhészek gyerekei már nem lesznek méhészek.

Így hány méhcsalád jut egy hazai méhészetre?
Átlagosan 60. A 20 ezer méhészetnél így jön ki az 1,2 millió család, de ez a szám az eddigi növekedés eredménye, csúcsa, hiszen harminc évvel ezelőtt még 20 méhcsalád volt az átlag. Ha minden méhész maradna is a kaptárak mögött, a szakma kézimunkaigénye miatt 60 család fölé már nem tud nőni az egy méhészre jutó átlagos méhcsaládszám.

És a maguknál, a Bross családi méhészetben hány család van, és ki fogja folytatni?
Most csak 60 családom van, mert kevés az időm az egyesületi szervezeti ügyek miatt, és a Méhészet szaklapot is szerkesztem. De remélem, a most tizenhat éves fiam fogja folytatni.

Ő is arra készülhet, hogy a szektor jövője a több bevételt hozó direkt értékesítés? Ennek mekkora az aránya?
Csak nagyon kevés méhész értékesít közvetlenül. Becslésem szerint alig egy-két százalék lehet az arányuk. Azért ilyen kicsi, mert csak a nagyvárosok, megyeszékhelyek környékén van erre lehetőségük. Nem is látok e téren növekedési lehetőséget, hiszen az a méhész, aki 2000-3000 lelkes faluban él, úgy sem tud több mézet eladni, ha maga szervezi. Ebben is Budapest-koncentráltak vagyunk… Nekem Dél-Pesten vannak a méheim, és itt minden mézet el tudok adni, de azt hallom a kollégáktól, hogy másutt, vidéken egyre nehezebb itthon mézet eladni. Nem ismerik idehaza a mézek jótékony hatását, nem szerepel a méz a magyar ember étkezésében.

Biomézként sem vinnék, hiszen eleve organikus a termelés?
A méhészeteknél a bió nem csak azt jelenti, hogy nincs benne szermaradvány. A konvencionális méhész mézében sincs, e tekintetben az is bió lenne. A méz esetében a bió megjelölés főleg a nyomon követhetőséget és az auditálást jelenti. A bioméhésznek sokkal szigorúbbak a nyomon követhetőséggel kapcsolatos előírásai, ez a lényeg. Nyugat-Európában, ahová a magyar termelés kétharmada jut, azért szeretik a vevők a bioterméket, mert nyomon követhető.

És megéri a többletadminisztráció, a biomézet annyival többért lehet eladni?
Igen, ezért egyre több méhész áll át a biomézre, de így is csak bőven ezer alatt van a bioméhészek száma az országban.

Akkor az egész szektor túlélését szolgálja a fogyasztásösztönző kampány, hogy „gasztrodivat” legyen a „magyar méz”, legalább a belső piacon erősítsen? Az évi nyolcvan dekagrammról mikor fogják elérni a megcélzott plusz egy kilós fogyasztást?
Nem lesz könnyű, mert a fogyatkozó méhésztársadalom maga finanszírozza ezeket a kampányokat. Nagy segítség, hogy az Agrármarketing Centrum részt vesz a szakmai előkészítésében, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is nyújt segítséget, de a legjelentősebb kiadásokat magunk finanszírozzuk.

Kiket céloznak meg vele?
A fiatalokra, a gyerekekre koncentrálunk. Ha őket rászoktatnánk napi egy teáskanál méz elfogyasztásra, akkor később szülőként is továbbadják ezt a szokást. Megdöbbentő, hogy az emberek többsége semmit sem tud az immunerősítésben, az egészségmegőrzésben csodákra képes mézről, ez a baj.

Névjegy – Bross Péter
1967-ben született, Gödöllőn szerzett agrármérnöki diplomát. 1999-től a Méhészet szaklap szerkesztője. A kilencvenes évek közepétől aktívan részt vett az Országos Magyar Méhészeti Egyesület munkájában, jelenleg elnöke. 1986-tól méhészkedik, az egyetem elvégzése után főállásban, később jövedelemkiegészítésként tart méheket. Három gyermeke van, Pestszentlőrincen él családjával. Négy évig elnöke volt az Európai Hivatásos Méhészek Szövetségének.

Sz.S.P.

Az interjú a top agrar magazin 2019. novemberi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt.

Facebook Comments