“Szükség lesz az automatizálásra!” – interjú Erdélyi Istvánnal (Gallicoop Zrt.)

Mindenkor felvásárolják a leszerződött pulykát, és ki is fizetik, ami manapság nem mellékes – ennek tulajdonítja Erdélyi István, a kétezer embernek munkát adó Gallicoop Zrt. elnök-vezérigazgatója, hogy a termelők ragaszkodnak a második legnagyobb hazai pulykafeldolgozóhoz, és ezért nem is viseli meg a társaságot a madárinfluenza. A Kelet-Magyarország legnagyobb, zárt rendszerű pulykatermelő integrációját működtető cég vezetőke cáfolta, hogy a Hungerit és a Sága értékesítése után ő is befektetőket keresne, de mint mondta: „Ha megtalálnak bennünket, az már egy másik kérdés…”

Vészterhes időben kell helytállni manapság a baromfiszektorban. Nem elég a koronavírus, már két hullámban fertőz idén a madárinfluenza. A Gallicoop pulykaintegrációjában hány termelőt érintett?
Szerencsére a madárinfluenza csak periférikusan érintett bennünket. Körülbelül 130 ezer madár esett ki emiatt, amelyet a szabadpiacról tudtunk pótolni. Ez a mennyiség az évente feldolgozott mintegy 3 millió pulykának azonban alig négy százaléka, így nem okozott komoly problémát a Gallicoop számára, és úgy gondolom, hogy a pulykaágazatot sem érintette súlyosan a madárinfluenza-fertőzés.

A termelőknél sem volt komoly következménye a H5N8-járványnak? Hiszen vagy 5 millió állatot öltek le, és fokozni kell a megelőzést, a higiéniát a telepeken.
Szerencsére rendben vagyunk. A termelőket a járványmegelőzés miatti kieséseik után kártalanítja az állam. A szigorú állategészségügyi előírásokat pedig betartjuk, a meghatározott pihentetés után majd újraindítjuk az érintett négy telepen is a termelést.

A Gallicoop alapanyagigényének hány százalékát adja a saját integrációja?
Az a termelői partneri kör, amelyet takarmánnyal is ellátunk, adja az alapanyag mintegy 40 százalékát. A többit egyéb integrátoroktól vásároljuk. Ebben a rendszerben az idei termelésünk alapanyagigénye is teljes mértékben le van fedve. A termelőink ragaszkodnak hozzánk, mert mi mindenkor: jó és rossz időben is felvásároljuk a leszerződött pulykát. Ez fontos a termelők számára, ezért stabil a partneri kör.

Máshol is megjelent a H5N8. A továbbiakban is tudják pótolni a hiányzó mennyiséget, van elég pulyka, vagy külföldről kell venni?
Nem kell külföldről, Magyarországon is van elég pulyka.

Heti hány állatot dolgoznak fel, a tervezettnél kisebb a termelés?
A szokásos mennyiséget: évi 39 ezer tonna pulykát vágunk és dolgozunk fel, azaz hetente 53-55 ezer darabot.

A járványban felértékelődött a kiszámítható, megbízható önellátás. Tervezi az integráció bővítését?
Az évi 39-40 ezer tonna élőállat-feldolgozás megfelel a jelenlegi lehetőségeinknek, a Gallicoopon belül nincs további bővítési lehetőség. De ha a szektorban az automatizálás majd kézzelfogható realitás lesz, azt a fejlesztést azért meggondoljuk, mert szükség lesz rá a következő időszakban.

Akkor itt az idő! Nagy István agrárminiszter Pacsán éppen az egyik konkurensnél, a Pulyka-Java Kft.-nél mondta, hogy a koronavírus-járványban egy helyes döntés van: fejleszteni kell, aki megáll, az lemarad, piacot veszít. Újraindították a teleprekonstrukciós pályázatot is. Az integrációjában ösztönzi a termelőket, hogy fejlesszenek?
Hogyne, nekünk fontos, hogy korszerű telepeken termeljék meg a pulykát. Ha korszerű a telep, jó minőségű lesz a pulyka is, jó a fajlagos takarmányfelhasználás, így a termelőnek is nagyobb lehet a profitja.

Hány kiló takarmánykeverékből állítanak elő egy kiló élősúlyt a szerződött telepeken?
Átlagosan 2,6 kiló takarmányból érnek el egy kilogramm élősúlygyarapodást, ez a fajlagos kihozatal. Azaz élősúlykilónként 260 forint a takarmányköltség.

Nem rossz, de belesimul a konkurensek átlagába, a piaci versenyhez jobb kell, pláne most. A járvány miatt mely térségekben állították le az importot?
Annyiban valóban érintette a madárinfluenza az exportot, hogy az ázsiai piacok bezárultak, de az európai uniós országokba a H5N8-mentes területekről természetesen továbbra is szállítunk.

Eszerint Kínában, Japánban, Dél-Koreában sem érvényesítették az importőrök a regionalizálást, az egész importot leállították?
Japán, Kína és Dél-Korea sem regionalizál, ide átmenetileg nem szállítunk.

Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke szerint a járványok miatt az EU-ban csaknem 500 ezer tonna fagyasztott baromfihús halmozódott fel, amit 400 ezer tonna import is tetéz. Ez a pulykatermékeknél is érezhető?
Ez mindannyiunkat érint, a pulykaszegmenst is, de egyelőre bírjuk a nyomást. Nyugat-Európában inkább a készletek miatt kialakult alacsony árak zavarnak inkább. Ez az oka, hogy jelenleg valamennyivel nagyobb: mintegy 2000 tonna az árukészletünk a más években ilyenkor szokásos 1000-1200 tonna helyett. De nem ez a kicsit nagyobb készlet, hanem az alacsony árak okozzák elsősorban a problémát. Bízom benne, hogy a koronavírus-járvány után hamarosan ismét megnyitják a határokat, beindul a turizmus, és a vendéglátással a forgalmunk is növekedni fog.

Pedig a szakma nyitás helyett inkább a korlátozásban bízik. A terméktanács javaslatára az agrárminiszter is kiállt az unión kívüli import korlátozása mellett a termelők védelmére. A dél-amerikai Mercosur-országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodás ellen is több uniós tag fellépett. Pedig ha vámmentesen jön a brazil szója, olcsóbb lesz a takarmány, a vámmentes brazil pulyka viszont letöri az árakat. Látszik a hatása?
Igen, kiállt a korlátozás mellett a miniszter úr, de legalább fél év kell, amíg az importkorlátozásnak – ha elrendelik – érződik a hatása az uniós piacon. Még nem látom a jeleit.

A nélkülözhetetlen brazil szóját – akár belföldi programokkal vagy más fehérjével – ki lehet váltani?
Jelenleg szerintem nincs alternatívája a brazil szójának. Európa önmaga nem tudja megoldani a fehérjetakarmány-ellátását.

És a hazai programok, a remélt 100 ezer hektáros magyar szója-vetésterületet mikor érjük el?
Az öntözés fejlesztésével ez is folyamatosan fejlődik, de még nem akkora a nagyságrend, hogy érdemben befolyásolja a szójaimportot. A világpiac nyitott, mindenki onnan szerzi be az árut, ahonnan neki kifizetődőbb, és jelenleg verhetetlenek a brazilok.

Pulykában is erősek, nem félti a piacát a vámmentes brazil baromfitól, bírja majd a versenyt?
Igen, pulykában is erősek, de aki Magyarországon akart brazil pulykát vásárolni, az eddig is megtehette. Természetesen van verseny, de én nem találkoztam még hazai boltban brazil pulykával…

A koronavírus-válságban láthatóan felgyorsult a szektorban a koncentráció. Nemcsak Magyar József adta el Csányi Sándornak a Hungeritet, Bárány László Master Good Kft.-je is megszerezte a sárvári hajdani Sága-üzemet. Készül a versenyre, keményebb konkurenciára számít?
Bárány úrék csirkében utaznak, a Ságának a piacról kell beszereznie a pulykaalapanyagot, mi viszont magunknak állítjuk elő. Úgy gondolom, hogy pulykában tudunk vele versenyezni, csirkében viszont biztosan nem, és nem is akarunk. A Ságának itthon nagy piaci részesedése volt, ha ezt továbbviszi, ott tartunk majd, mint most. Szóval vetélytársként nézünk rá, de emellett jó kapcsolatban is vagyunk. Mindenki eldönti, mi a fő stratégiája a termelés során.

Mi a Gallicoop stratégiája, miben akarnak erősíteni?
A kész-, konyhakész termékekben, mert a háziasszonyoknak egyre kevesebb az idejük, ebben tehát fejlesztenünk kell.

Milyen fejlesztésekre készül így a következő években?
A panírvonalat fel akarjuk újítani, a takarmánykeverőnket már indítjuk is, szárítót is építünk, hogy betakarításkor minél hamarabb megvásárolhassuk és betárolhassuk a gabonát. Remélem, ezekkel bírni fogjuk a piaci versenyt.

Pletykákat hallani arról, hogy személy szerint is befektetőket keres. Igaz a hír, szükség van rájuk a fejlesztésekhez, a talpon maradáshoz?
A Gallicoop mindig önállóan szokta elkezdeni és befejezni a beruházásokat, és úgy gondolom, hogy jól, eredményesen működtetjük a céget, de előre soha nem tudhatjuk, hogy mi következik majd. Fejlődni pedig kell, anélkül nem lehet a piacon maradni.

Pedig az a piaci mendemonda, hogy egy nagy élelmiszeripari csoporttal tárgyalnak. Nem keresnek befektetőt?
Mi nem keresünk befektetőt, de ha megtalálnak bennünket, az már egy másik kérdés… Ez egy ilyen világ.

Mint volt sertéstenyésztő mit szól az évtized legnagyobbnak ígérkező hazai húsipari tranzakciójához, hogy egy néhány évvel ezelőtti lengyelországi tranzakcióhoz hasonlóan állítólag az évi 1,5 millió hízót vágó kiskunfélegyházi nagyfeldolgozót is kínai cég veszi meg Piero Pinitől? A koronavírus-válság után ilyen fúziókkal kell számolni?
Kínában megfeleződött a sertésállomány az afrikai sertéspestis járványa miatt. Érthető lenne, hogy minden lehetőséget igyekeznek megragadni ennek pótlására, de hogy tényleg lesz-e ilyen tranzakció, azt nem tudom, nem is akarom megerősíteni. Sok mindenről beszélnek mostanában a szakmában…

De tényleg nagy fúziók jönnek?
Szinte minden évben vannak ilyen nagy változások, ez ezután is lesznek. Nem rettenetes, ha jó gazda kezébe kerül egy nagyvállalat, mert akkor további fejlődés várható.

NÉVJEGY: Erdélyi István
Sátoraljaújhelyen született, 1973-ban okleveles agrármérnökként végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, majd a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett állattenyésztési agrármérnöki diplomát. Az újkígyósi Aranykalász Tsz.-ben állattenyésztéssel kezdte a pályáját, majd termelési főmérnök lett. 1990-ben vállalkozásfejlesztési vezetőként átkerült a szarvasi Búza Szövetkezetbe. 1992. július 5-étől a Gallicoop Zrt. vezérigazgatója, 2000-től elnök-vezérigazgatója. A Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagja, elnöke a Magyar Pulykaszövetségnek, a békés megyei agrárkamara élelmiszeriparért felelős elnökhelyettese, 2006-ig a Baromfi Termék Tanács elnöke volt. 2009-ben Békés Megyéért kitüntetést kapott. 2012-ben Újkígyós, majd 2016-ban Szarvas város díszpolgára lett. 2019-ben kapta meg az életműdíj bronz fokozatát.

Az interjú megjelent a top agrar magazin 2020/7. számában

Facebook Comments